Személy szerint szeretek felfedezni új ételeket, alapanyagokat a főzéseimhez. Úgy vettem észre, hogy az új ízek új pályákat nyitnak meg az agyban, és tágítani a tudatot az ember egyik fontos feladata élete során. No, nem elsősorban spirituális okai vannak a kitekintéseimnek, inkább az ízlelőbimbóim vezetnek.
Óda a kukoricához
Azt valószínűleg tudjátok, hogy a kukorica igazi őshonos amerikai lakos. Népies nevein tengeri vagy törökbúza, illetve málé. Leginkább takarmánynövényként tartjuk számon, első körben az juthat eszetekbe róla, hogy "csak a disznó eszi", pedig valójában mindenki szereti! Na jó, majdnem mindenki.
Tápanyag- és vitamintartalma miatt heti rendszerességgel kellene fogyasztanunk, ugyanis hasznos a szellemi frissesség megtartásához, B-vitaminjai az idegeket tartják karban, szénhidráttartalma a vércukorszint szabályozásában segít.
Amiatt is szuper, mert a levelei és a torzsa is felhasználható. Leveleinek főzete húgyúti és vesegondok orvoslója, torzsa részével az erős vérzést belsőleg csillapíthatjuk. Persze a magjait megenni is szeretjük. Főzve akkor jó, ha a zsenge kukoricát legfeljebb 10–12 percig főzzük, együtt a megmosott levelekkel, hajával, és hagyjuk a főzővízben kihűlni. Langyosan, enyhén sózva, roppanósan a legfinomabb. Ha a főtt kukoricát izgalmasabbá tennétek, akkor hevítsetek vajat serpenyőben és pirítsátok körbe. Köretként isteni grillen sült húsokhoz. Pirítás előtt fűszerezni is lehet, próbáljátok ki kakukkfűvel vagy a következő kombóval: koriander, citrom és chili. A mennybe mentek! A non plus ultra pedig az a változat, amikor vajjal, fűszerekkel, sóval bekenitek, alufóliába csomagoljátok, és a sütőben magas hőfokon vagy a kerti grillrácson sütitek kb. egy órát.
Lecsó Amerikából?
Ha nem lett volna Kolumbusz, nekünk sem lenne lecsónk. Jó, mi? A paprika és a paradicsom is az Újvilágból érkezett Európába.
A paprika eleinte dísznövény volt főúri kastélyok kertjeiben, mérgezőnek tartották, ezért lassan terjedt el.
A paradicsom őshazája is Közép- és Dél-Amerika, Magyarországon az 1600-as évek közepétől lett ismert, kezdetben ugyancsak dísznövény volt. A paradicsom rendkívül jótékonyan hat az emberi szervezet működésére. Gyulladásos panaszokat enyhít, segít megelőzni a daganatos betegségeket, védi az idegrendszert, A-vitamintartalma a bőr szépségéhez járul hozzá, a paradicsomlé a májat az utolsó lépcsőfokról képes visszaépíteni, nem utolsósorban az immunrendszert is karban tartja.
Ha különlegességre vágytok, készítsetek sültpaprika-krémlevest. Kaliforniai vagy kápiapaprikából isteni. Megmosva, egészben, sütőpapíros tepsiben 200 fokon süssétek feketére, majd langyosan húzzátok le a héját, a húsát turmixoljátok össze kakukkfüves pirított hagymával és annyi vízzel, amennyi kellemes, krémes állagot ad neki.
Sózzátok, borsozzátok. Pirított tökmaggal világbajnok!
Ó, te drága, vanília!
Hogy az édességeknek is kedvezzünk, említsük meg a vaníliát. Mexikó, Costa Rica és Honduras az őshazája, de már az azték birodalomban is jól ismerték. Afrodiziákum, vágykeltő, tele van antioxidánsokkal, aromája minden süteményt egyedivé varázsol.
Izgalmas, amikor sós ételekhez is elkezditek hozzáadni, no nem a vaníliás vagy a totál mű vanilincukrot, hanem a tiszta vaníliakivonatot vagy vaníliamagot. Süssetek borsos-vaníliás sült csirkemellet, vagy a spárgát vaníliával készítsétek roppanósra. És képzeljétek, múlt héten ettem vaníliás karalábét. Elmondhatatlanul különleges és finom!
