Sosem volt szerencsém a szerelem terén, valahogy nem találtam soha olyan társat, aki mellett el tudnám képzelni az életem. A kapcsolataim néhány hónap után mindig kihunytak, de akadt olyan is, ami csak egy éjszakán át tartott. Egy ilyen éjszakám viszont felejthetetlen volt. Egy nálam jóval idősebb pasival gabalyodtam össze Egerben, amikor a barátaimmal nyaraltunk. Ferivel rögtön egymásra hangolódtunk, és egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Akkoriban egyáltalán nem is gondoltam rá, hogy boldog lehetnék egy újabb párkapcsolatban, ami úgyis kimerült volna néhány hónap után, ezért Feri is csak egy éjszakára maradt meg. Azóta is nagyon bántam, mert úgy éreztem valami különlegesről mondtam le.

Anya a válása óta nem igazán talált párt magának, így amikor felhívott, hogy szeretné bemutatni a barátját, jó kislány módjára siettem haza, hogy gratulálhassak. Anya nagyon boldognak tűnt, ezért engem is kíváncsivá tett, ki lehet ez az idegen. A baj csak az volt, hogy nem egy idegen arc köszöntött. Feri volt az.

Mindketten azonnal felismertük egymást, de egy szót sem szóltunk anya előtt. Az egész este keservesen lassan és kínosan telt, alig vártam, hogy leléphessek. Amikor végre eljött az idő, hogy induljak a vonatomra, anya felajánlotta, hogy Feri kivisz, ő pedig kapva az alkalmon belement. Időm sem volt feleszmélni, már a kocsiban ültünk.

Még mindig eszméletlenül jól nézett ki, nem tudtam levenni róla a szemem, pedig tisztában voltam vele, ezt nem szabad. Azt azonban megkérdeztem, hogy ugyan mit is keres Kecskeméten, hiszen tudtommal Egerben lakott. Elmagyarázta, hogy munka miatt költözött el, így ismerte meg anyámat. A szemével néha rám pillantott, kétségbeesetten. Végül nem bírta tovább és rákérdezett, hogy két évvel ezelőtt miért is léptem le egy szó nélkül az éjszaka után. Amikor kiértünk az állomásra, addigra elmondtam neki mindent, mit is éreztem akkor, és mennyire megbántam, amit tettem.

Csendben ültünk a kocsiban. Mélyen egymás szemébe néztünk. Kínzó vágyat éreztem, hogy újra megcsókoljam, vajon ugyanazt érzem-e, mint akkor éjjel? Tudtam, hogy helytelen, és tudtam, hogy erre nincs bocsánat, de megtettem. Megcsókoltam. Feri nem fordult el, nem utasított el, a hajamba túrt, közelebb húzott, hogy jobban belemerüljek a csókunkba. Percek teltek el, mire magamhoz tértem és elhúzódtam: Azt hiszem ehhez már késő – suttogtam.

Forrás:

Canva.com

Sajnos nem így volt. Akárhányszor hazalátogattam, ami egyre sűrűbbé vált, mindig egymás karjaiban kötöttünk ki, titokban. Az érzések, és a vonzalom, ami Ferihez kötött, egyre erősebbé vált, szerelmes lettem. A gondolatot, hogy anyámmal van, egyszerűen nem bírtam elviselni. Hiszen mégiscsak az enyém volt először. Nem kellett sok idő neki se, hogy beismerje: engem szeret.

Elhagyta anyámat, és hozzám költözött. Amikor egy év múlva kiderült, hogy együtt vagyunk, anyám azonnal megszakított velem minden kapcsolatot, és azóta sem beszélt velem. Az évek alatt próbáltam vele kibékülni, de azután, hogy Ferivel össze is házasodtunk, végképp meggyűlölt.

Tudom, hogy mások szemében elfogadhatatlan az, amit tettem, de őszintén nem tudom megbánni, mivel rátaláltam a lelki társamra, aki azóta is a világ legboldogabb nőjévé tesz engem minden egyes nap. A szerelmet választottam a család helyett, és nem szégyellem. Ha akkor nem csókoltam volna meg életem szerelmét, talán örökre az anyámmal élne, és akkor egyiküket sem láthattam volna viszont…

Viki történetét Juhász Adél jegyezte le