Két évig jártam egy pasival, amikor egyre inkább gyanakvó lettem, hogy valami nincs rendben. Minden jel arra utalt, van valakije. Sosem gondoltam volna, hogy olyan nővé válok, de végül megtettem: belenéztem az üzeneteibe.

Forrás: Canva.com

Amit ott találtam, azt nem hittem el. Több lánnyal is beszélgetett, alig bírtam követni az üzenetváltásokat. Végül egy dátumra kerestem, amikor egy fontos vacsorát mondott le a családdal, mondván osztálytalálkozóra megy. Másnap egy csajjal beszélgetett, aki azt ecsetele, hogy éjjel hogyan gabalyodtak össze. Könnyek szöktek a szemembe, igaz volt a megérzésem, megcsalt engem. Két éven át szerettem és imádtam őt, mégis másnál kereste boldogságot. A többi chatablakot már meg sem tudtam nézni, ordítottam a fájdalomtól…

Amikor meghoztam a döntést, hogy ezt nem tudom megbocsátani neki, szakítottam vele. Teljesen összetörve kerestem a vigaszt a barátaim társaságában, akik tárt karokkal vártak. De amikor megkérdezték, hogy miért szakítottam vele, és elmondtam, hogy megcsalt, senki sem lepődött meg. Mindenkinek volt hozzáfűznivalója:

“Mondjuk nem csodálkozom, egyszer láttam egy buliban, ahogy nagyon vadul táncolt az egyik csajjal, aztán amikor meglátott engem, rögtön elvonultak.”

Alig tudtam felfogni a történetet, amiről még többet szerettem volna megtudni, amikor egy másik barátnőm szólalt meg:

“Gerinctelen úgy, ahogy van. Mindig amikor este munkába ment, az én barátnőmmel találkozgatott. Elvileg nem volt semmi, csak beszélgettek, de konkrétan minden másnap találkoztak este.”

“Ja tudom a Katival! Mondjuk azt nem is értettem, mert ő sokkal rondább nálad. Amikor a Vanesszával hozták szóba, akkor legalább azt mondtam ő elég könnyűvérű, hogy elcsábítsa.”

Én csak ültem a kanapén és néztem. Nem tudtam, hogy mit is mondják minderre, csak egyetlen kérdés tudta elhagyni a számat: Miért nem mondtátok el nekem soha ezeket?

A válasz persze az volt, hogy nem tudták hogyan. Olyan boldog voltam, nem akarták elrontani. És ezzel én most elégedjek meg? Elképesztő gyorsasággal járt át a düh, és a szánalmasságom súlya. Visszagondoltam arra, amikor teli vigyorral meséltem nekik életem nagy szerelméről, miközben ők jól tudták, a kapcsolatom halálra van ítélve. Úgy éreztem, elárultak engem. Nemcsak a szerelmem, de a barátaim is. Hiszen, hogy bízhatnék újra bennük, ha ekkora titkokat rejtegettek előlem? Tudom, hogy nem könnyű feladat, de elmondani az igazságot a legjobb döntés, ha a barátaink szívéről van szó. Ti nem így gondoljátok?

Bori történetét Juhász Adél jegyezte le.