Hallottatok már a játszmákról? Csúnya szó, ám minden ember életében jelen vannak valamilyen szinten. Lehet játszma egy-egy visszatérő mondat, amivel kedves módon, mégis zsaroljuk a másik embert. Játszma lehet egy betegség is, amivel a környezet összes figyelme a betegre irányul, esetleg sajnálják, így vele foglalkozik mindenki. Ez persze árnyaltabb, hiszen a betegség gyökerén mindig van egy félelem, még inkább egy igény, amit a beteg magának nem ad meg, ezért a külvilágtól várja.

5-10 perc hagyján, na de fél óra? Ha belegondoltok, e néhány példa alapján minden játszmának van egy haszna. Haszonszerzés céljából indítjuk ezen dolgokat, a haszon pedig a figyelem, illetve valami olyan energia, ami lételemünk. Ha nem kapnánk meg azt az energiát, nehezen élnénk tovább, ez az üzemanyagunk. És hogy honnan ez a sok szerep? Természetesen a családból, a társadalomból, ezt látjuk, ezt tanuljuk, így alakítjuk ki komfortzónánkat. Ismeritek a mondatokat: „a nagyapja is ilyen volt”, vagy „örököltem, anyunak is ez volt a baja”. Persze, génjeink felmenőink által kódolva vannak, de szocializációnk során igen nagy százalékban viselkedésformákat sajátítunk el. Így alakul ki az, hogy kik vagyunk mi.

Forrás:

iStock

Kis játékaink színesítik mindennapjainkat. Pedig mennyivel jobb lenne színes ceruzát fogni és rajzolni néhány szép virágot. Játékaink életünket biztonságossá is teszik. Indítunk egy mondatot, és már rögtön tudjuk rá a választ, hiszen évek óta így csináljuk (ha a partner részt vesz a játékban). A végkifejlet tuti, nem csalódhatunk, bebizonyíthatjuk igazunkat, és haladhatunk tovább ugyanabban a mederben. Az energiacsere is megtörtént, épp csak állnak a dolgok, nem fejlődünk. Ha nem vagyunk tudatosak, nem leszünk azzal sem tisztában, mit okozunk a másik embernek, és nem utolsósorban magunknak. Nyomasztjuk egymást néhány napig, lekicsinylően reagálunk, hogy fölényeskedhessünk, összeveszünk, hogy aztán kibékülhessünk… folytathatnám.

Ha már észrevettétek, hogy százszor voltatok ugyanabban az élethelyzetben, ami mindig ugyanazokat a rossz érzéseket váltotta ki belőletek, és egyre csak villog a kérdőjel: „Miért kapom ezt? Hogyhogy megint itt tartok?”, akkor álljatok meg, és kezdjetek el változtatni. Gondolkozzatok el, melyik az a pont, ahol beindul a mókuskerék, mi az a mondat, érzés, illat, szín, hatás, kép, ember, helyzet, ami után másképpen érzitek magatokat. Ha ezt meg tudjátok állítani, szép dolgok következnek. Lehet, megjelenik egy kis félelem, mert a megszokottból kiléptek, és olyankor, ugye, bármi megtörténhet.