Előfordult már, hogy indokolatlan ideig maradtatok benne egy láthatóan rossz párkapcsolatban? Vagy még rosszabb: számtalanszor szakítottatok, aztán valahogy újra és újra egymás mellett találtátok magatokat. Egyszerűen nem tudtatok elszakadni egymástól, és a rózsaszín szemüvegen keresztül úgy éreztétek, hogy ez a „sors keze”, így akarja, és minden viszontagság ellenére is ki kell tartanotok a párotok mellett. Van egy rossz hírem: valószínűleg tévedtek.
Mielőtt azt gondolnátok, hogy egy romantikus forgatókönyv főszereplői vagytok, nézzetek magatokba, hiszen könnyen lehet, hogy egy destruktív kapcsolatba ragadtatok bele, csak éppen képtelenek vagytok felismerni ezt, illetve kilépni belőle.
Az egészséges kapcsolat egyik alapköve a kölcsönös tisztelet és szeretet, amit a két félnek minden körülmények között nyújtania kell egymásnak – ennélfogva semmilyen mértékű alkohol, stressz vagy düh nem nyújthat mentséget például a fizikai erőszakra.
Beszéljetek róla!
A másik elengedhetetlen összetevő a nyílt kommunikáció, ez segíti a párokat egymás megismerésében, megértésében, az életben való sikeres együttműködésben. Ezen alapok súlyos vagy hosszan tartó sérülése esetén beszélhetünk destruktív, egészségtelen párkapcsolatról.
Feltűnő jelek, ha a párkapcsolatban rendszeresen megalázva, becsmérelve érzitek magatokat, nem tudjátok (egyébként jogos) igényeiteket kifejezni, gyakran küzdötök bűntudattal, vagy ti nem tudtok párotokra felnézni, őszinte bizalmat érezni iránta.
Próbáljatok szívetek helyett a zsigereitekre hallgatni: tényleg vele szeretnétek leélni az életeteket? Vagy csak kifogásokat kerestek, nehogy fenekestül felforduljon az életetek?
Jó ez így!?
Nem titok, a szokás valóban nagy úr. A kényelmes és meleg mocsarat nehéz otthagyni, még akkor is, ha büdös. Itt tudjátok, mire számíthattok – legyen az hűvös hangulat a munkából hazaérve, sírásba torkolló veszekedések, egymás rendszeres kritizálása –, hiába rossz, legalább ismerős.
A közös játszmák, számtalanszor elismételt jelenetek összetartanak.
És ha esetleg elkezdenétek kimászni a mocsárból, rögtön problémákkal szembesültök: hosszú évek alkalmazkodása, lemondása után hogyan tudnátok kiállni magatokért, konfrontálódni. Nehéz leülni és megpróbálni ezredszer is átbeszélni a problémákat. És persze a legnehezebb felállni az asztaltól. Megmondani, hogy tényleg vége, főleg, ha már volt millió „tényleg vége”. Úgy érzitek, egyszerűen nincs más választásotok, nem tehettek róla, maradni kell és csendben tűrni.
A legtöbb probléma fő forrása pedig pontosan ez. Az egészségtelen párkapcsolat, a fogyókúra halogatás-elbukás, a rossz munkahely indokolatlan elviselése mind a felelősség fel nem vállalásából fakad.
Ha megértitek, hogy az életetekért és döntéseitekért egyedül ti vagytok felelősek, és hogy mindig van választásotok, akkor rájöhettek: ugyan most nehéz felállni a mocsárból és belevágni a hideg éjszakába, de megéri.
Az ismeretlenben ugyanis csodálatos dolgok várnak rátok. Nem mondom, hogy soha nem kell majd küzdenetek, és nem fogtok szenvedni, de az is biztos, hogy ha erre hajlandóak vagytok, akkor meglesz ennek a jutalma is. Lehet ez a karcsú és egészséges test, inspiráló munkahely, ahol kiteljesedhettek, és igen, egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat is. A főnyeremény pedig az, hogy a szenvedésetek, amit ezekért áldoztok, értelmet fog nyerni, és az, hogy ez mind a ti érdemetek, a ti döntésetek eredménye, olyan erőt fog adni, amit még sosem tapasztaltatok.
Segítséget kérni: ér
Fontos felismernetek, hogy pillanatnyilag hol vannak a határaitok. Ha úgy érzitek, túl nagy falat, nem tudtok az akadállyal megbirkózni, kérjetek segítséget! Sokszor egy jó barát, szerető szülő támogatása is elegendő, de ha keveslitek, vagy ez nem elérhető, akkor ne habozzatok, forduljatok szakemberhez. Akár egyéni, akár csoportos ülések mellett döntötök, számtalan pszichológus, mentálhigiénés segítő közül választhattok, és az intim és bizalomteli kapcsolat jó támogatást nyújt a háttérből, amikor úgy döntötök, hogy ideje változtatni életeteken.
