alvás

Hagyjátok magatokat néha unatkozni! – Megmondjuk, miért

Az unalomnak nagyon rossz híre van manapság, menekültök előle, mert az unalom nem produktív és nem is szórakoztat, egyszerűen csak... unalmas. Szinte szentségtörésnek érzem a mai rohanó világunkban, hogy azt mondom: néha érdemes lenne unatkoznotok egy keveset!

Amint beáll a busz a dugóba, veszitek is elő az e-bookotokat, hogy olvassatok valamit. A fogorvosi rendelőben már a pulton várnak titeket a magazinok vészhelyzet esetére, ha esetleg várakozni kellene. A böngészőtökben legalább öt lap van egyszerre megnyitva, még talán egy sorozat ezerszer látott epizódja is fut a háttérben. Ó, és a telefon, a telefonotok mindig kéznél van, mindig lehet rajta valamit nyomkodni, játszani, chatelni.

A pihenés az unalmas!?

Az első probléma, hogy manapság könnyen összekeverhetitek a pihenést az unatkozással. A folyamatos pörgés, párhuzamosan végzett feladatok áradata helyett, ha véletlenül lelassítotok, akkor egyetlen tevékenység nyugodt végzése már unalmasnak tűnhet. Olyan magas a modern ember ingerküszöbe, hogy önmagában már nem elég, ha ledőltök az ágyra meghallgatni egy albumot, mellette edzetek, telefonáltok, főztök vagy neteztek egy keveset.

Az agyatok állandóan tele van, de ez hosszú távon túlterheli a rendszert, kimerültséghez és stresszhez vezet, így érdemes néha lejjebb venni a sebességet, és valami nyugisat, kellemeset csinálni.

Menjetek el sétálni egyet, süssetek egy süteményt, vagy jógázzatok egy órát – és eközben legyen kikapcsolva a telefonotok!

Forrás:
iStock

Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik az unatkozás lélektanával, hatásaival és meglepő felfedezést tettek:

Két, első hallásra egészen ellentétes dolog, az unalom és a kreativitás szoros kapcsolatban áll egymással. Ugyanis ha unatkozni kezdtek, akkor az agyatok rögtön ingerkeresésbe kezd, felfedezésre ösztönöz.

Új dolgok születnek

Ha ezt a külvilágban nem tudjátok megvalósítani, mert mondjuk a kissé egyhangú metrón utaztok éppen, akkor a képzeletetek kap szárnyra, és jobbnál jobb ötletek juthatnak eszetekbe. Az álmodozás egyesek szerint az élet megrontója, de megfelelő mértékben motivál, célt ad, és nem utolsósorban szórakoztat is! Az unatkozás ráadásul értelmet ad a rá következő cselekvésnek, így egy kiadós semmittevés után sokkal nagyobb erővel vágjátok bele magatokat a munkába, edzésbe. Emlékezzetek csak vissza, amikor legutóbb betegek voltatok, pár nap után már micsoda kínszenvedés volt egész nap az ágyban maradni, és gyógyulás után milyen élvezet volt visszamenni az emberek közé dolgozni, edzeni, tenni újra a hétköznapi dolgokat!

Isten ments, hogy agyalni kezdjek!

Az állandó produktivitás- és szórakozáshajszolás mellett a másik ok, amiért menekülhettek az unalom elől az az, hogy ha kicsit leálltok és csendben vagytok, akkor esetleg meghalljátok a saját gondolataitokat, lelkiismereteteket, kétségeiteket, és ezek bizony mondhatnak olyan dolgokat, amikkel nem szívesen szembesültök. „Biztos jó helyen dolgozom?” „Valóban szeretem a páromat, vagy csak megszokásból vagyok vele?” „Nem hívtam fel anyukámat már két hete...”.

Yalom, a híres egzisztencialista pszichológus szerint az állandó cselekvéssel, rohanással valójában a saját halandóságotokkal való szembenézést igyekeztek elkerülni.

Valóban kényelmetlen gondolat az „én is meg fogok halni”, de ha egyszer elgondolkodtok ezen, akkor óriási lépést tesztek az önismeret, a felelősségvállalás útján.