Egyéb kategória

A transzszexuálisok élete Iránban, ahol a melegeket ki is végezhetik

Férfiként női szerepekre, anyaságra vágyni vagy női külsővel férfiként élni, családapaságról álmodozni. Ezt érzik azok, akik rossz testbe születtek. A transzszexuális emberek tudata és nemi adottságaik nem egyeznek. De hogyan lehet ezzel együtt élni egy szigorú iszlám valláson alapuló országban, Iránban?

vous - 2015.10.07.
A transzszexuálisok élete Iránban, ahol a melegeket ki is végezhetik

A transzszexuális emberek nem homoszexuálisak, nem a saját nemükhöz vonzódnak és nem is transzvesztiták, akik az ellenkező nem ruháit hordják. Ők azok, akik rossz testbe születtek és minden vágyuk, hogy egy nemi átalakító műtéten essenek át. Úgy érzik, a természet csúfos hibát vétett, amikor olyan testbe kényszerültek, ami nem az övék. A betegeken csakis orvosok segíthetnek és csakis úgy, hogy hormonkezelések és műtétek sorának vetik alá őket. A pszichoterápia, a pszichiátriai vagy gyógyszeres kezelés ezekben az esetekben nem segít.

Iránban minden szigorúan szabályozott

4 évig éltünk Iránban, ahol soha nem volt arra okom, hogy féljek. Az ott élő emberek minden egyéb híreszteléssel ellentétben szeretik a külföldieket. A szociális élet a szigorú iszlám előírásokra alapozott törvények és tilalmak sora miatt azonban többnyire a négy fal mögé szorul.

A házasságon kívüli szexuális élet tilos, de még egy kávézóba sem ülhetnek be beszélgetni az ellenkező nemű fiatalok, hiszen ezért akár le is tartóztathatják őket.

A női testet el kell takarni, így minden 9 év fölötti kislány, nő és asszony kendőben és a fenék alá érő kabátban, köpenyben jár. Én is csak így mehettem ki az utcára. Az igazán vallásos családokban a nők ezen túl még csadorba is beburkolóznak.

Forrás:
Depositphotos

Transzneműek Iránban

Egyetlen alkalommal éreztem úgy Iránban, hogy bajba kerülhetek, amikor egy transzszexuális fiatal fiúról/nőről szóló film vetítésére érkeztem egy emberi jogokkal is foglalkozó barátommal, és az előtérben jó néhány furcsa figurával találtam szemben magam. Úgy tűnt, leginkább azok voltak megilletődve, akikkel első pillantásra minden rendben volt. Mellettünk ugyanis egyre többen jelentek meg Iránban igencsak szokatlan külsővel.

Erősen kisminkelt, szűk farmert és felsőt viselő, hosszú hajú fiúk, majd kevésbé feltűnő, de ugyancsak fura nők férfiruhában.

Az is zavart keltő volt, hogy kin van és kin nincs kendő. Miután az egyik párral, két nőnek öltözött fiatal fiúval beszélgetésbe elegyedtünk, kiderült, hogy azok a transzszexuálisok, akik már átestek nemátalakító műtéten és a személyi igazolványukban is új identitásuk szerepel, azaz nők lettek, hidzsábot kell viseljenek, akik viszont nem, azoknak tilos, hisz férfiak. És épp ezzel van a baj.

Kendő nélkül, sminkben, hosszú hajjal az utcára lépni nagyjából olyan feltűnést kelt Iránban, mintha nálunk egy nő meztelen felsőtesttel mászkálna.

A ruházat és a szexuális vonzalom is korlátozott

A férfiként élő nőknek is kendőt kell hordaniuk, holott férfiként élnek, viselkednek, öltözködnek. Ha viszont az utcán igazoltatnak valakit, és az nem a neme szerinti előírásoknak megfelelően van felöltözve, akkor előállítják és megbüntetik, sőt, meg is korbácsolhatják.

A félelmem nemcsak a ruházati anomáliák, de a szexuális irányultságok kuszaságának is szólt, hiszen Iránban a homoszexualitás szigorúan tilos, börtön és egyes speciális esetekben (pl. pedofiliával párosítva) még halálbüntetés is kiszabható rájuk. Aztán ahogy elkezdődött a film, minden kérdésemre választ kaptam és szerencsére a rendőrség sem razziázott. A félelmemet viszont egyre inkább felváltotta a szomorúság és a sajnálat.

Forrás:
Flickr/Chainless Photography

Dokumentumfilm egy transzszexuális fiú nemváltásáról

A film főszereplőjének édesanyja elmesélte, hogy fia gyermekkorában mindig babázott és a konyhában segédkezett, ahelyett, hogy focizott volna a barátaival, és az iskolában sem úgy viselkedett, ahogy a többi fiú. Ő már ekkor sejtette, hogy valami nem stimmel. A fiú számára viszont csak kamaszkorában vált teljesen egyértelművé, hogy rossz testbe született, mert ő egy nő, aki kénytelen férfikülsővel létezni.

Több orvosnál is járt, volt, aki pornófilmekkel próbálta visszaterelni a nemi identitása felé, volt, aki gyógyszerekkel, hormonokkal kezelte.

Mivel azonban mindez hatástalan volt, az egyik orvosa felvetette számára a nemátalakító műtét lehetőségét, hiszen egy transzszexuális embernél csakis ez jelent megoldást egy élhető életre.

Nővé válni testben könnyebb, mint a társadalom szemében

Ha valaki transzszexuálisnak születik még egy szabad és elfogadó társadalomban is óriási tusát kell megvívnia önmagával és persze a környezetével szemben is, hogy elfogadja/elfogadják a helyzetet. Iránban ez még inkább lehetetlen küldetésnek tűnik. A főszereplő számára ugyanis a műtét jelentette volna a kulcsot a boldog jövőbe, de a film végén ugyanolyan összetört volt, mint élete során mindig.

Most, hogy nő lett testileg is, szeretett volna feleségként, édesanyaként is kiteljesedni. Iránban ugyanis tilos a házasság nélküli együttélés, így az nem is jöhetett szóba, hogy “csak úgy” együtt éljen az egyelőre csak álmaiban létező párjával.

Ha mégis sikerül megtalálnia azt az embert, aki elfogadja és szereti őt, szinte biztos, hogy annak a családja nem fogja. A társadalmi konvenciók miatt a család beleegyezése nélkül viszont szintén nem szokás Iránban házasságot kötni.

Nincs happy end

Női lélekkel, női testtel, de egyedül, reménytelenül és magányosan.

Ez volt a dokumentumfilm végkifejlete. A nézők pedig síri csendben távoztak a korábban nyüzsgő moziteremből.

Címkék: #irán #iszlám
Ajánlott cikkek