Felpattan a szemetek reggel, és az ágyban fekve máris örömhullám jár át benneteket, mert ma nagy nap van: SHOPPING-nap! Alig várjátok, hogy letudjátok a napi robotot, és száguldjatok a kedvenc butikotokba, azonban a RÉM gondolatára kicsit lelohad a lelkesedésetek. Hogy milyen rémről beszélek? Hát persze, hogy a próbafülkéről!
Nehéz az élet, tudom. Nem elég, hogy nyáron a bikiniparákkal küzdünk, ha szoknyás napot tartunk, akkor a metrón kell Marilyn Monroe-t játszanunk, nem beszélve a bugyi körüli mizériáról, és a melltartókkal is van néhány problémánk. De a próbafülke túltesz minden shopping-rémen, még azon túl is, hogy furcsa dolgokat művelnek az emberek ott. Össze is gyűjtöttem nektek, mi az, amitől minden nő megőrül, ha próbafülkéhez indul.
Ekkora sor?! KOMOLYAN?!
Rosszabb, mint ha a WC-re várnátok. Ott azért nagyjából lehet számolni az idővel, de ha egy másik nő előbb beszabadul a fülkébe egy rakat ruhával, mint ti, isten a tudója, mikor nyílik ki az az ajtó. Nem, nem segít, ha mereven nézitek. Nagyon jól tudjátok, hogy ilyenkor, aki bent van, mindent végigpróbálja, az összes szögből megnézi magát, szelektál, a maradékot újra felpróbálja. És tévedésbe ne essünk: mi is ezt fogjuk csinálni.
Ne nézz a tükörbe, ne nézz a tükörbe, ne…
Az első látvány, az első sokk. Szigorúan megfogadjátok magatoknak, hogy nem néztek a tükörbe, míg rajtatok nincs a másik ruha, de azért akarva-akaratlanul is rápislantotok a tükörképetekre, és akkor felszisszentek:
"Nekem nem volt ENNYI narancsbőröm!"
Mert nincs is. Gyűlöljük, hogy a próbafülkék neonvilágítása pont kiemeli és felnagyítja a legapróbb hibáinkat is. A bőrötök fakóbbnak látszik, a hajatok még frissen mosva is zsíros, a szemetek alatt megbújhatna egy madárraj, arról már nem is beszélve, hogy a narancsbőrötök mennyisége megduplázódik. Rögtön eldöntitek, hogy az edzésetek számát megduplázzátok, és mától koplaltok.
De hát a próbafülkében ez tök jól állt!
Nem értem, miért nincs standard tükörtípus, amit mindenhol használnak. A próbafülkékbe gyakran slankító tükröket raknak, ami átverés, hiszen ott feldobódtok, hogy milyen jól áll a ruha, majd otthon sírva fakadtok a különbség láttán. És persze, hogy nem vihetitek vissza, csak levásárolhatjátok.
Egy számmal nagyobb/kisebb kéne…
Ú, ez tök jó gönc, csak egy számmal kéne nagyobb/kisebb, ám senki nincs veletek. Hogy még egyszer végigálljátok a sort? Nincs az az isten! Fogjátok magatokat, és kitipegtek gyorsan keresni belőle másikat, miközben a fél sor gyilkos tekintettel követ benneteket. Sorry.
NE NÉZZ BE, MÍG NEM SZÓLOK!
Tisztára idegállapotba kerültök önmagatok látványától, még akkor is, ha amúgy egészséges az önbizalmatok. Ez pedig odáig fajul, hogy ha a pasitok/barátnőtök be akar nézni, hogy mi a szitu, akkor üvöltve elzavarjátok, hogy majd csak akkor láthatnak titeket, ha megvan az álomdarab.
Úristen, itt nincs SEMMI levegő!
Nem titok, a próbafülkék, pláne, ha telepakoljátok, felérnek egy kínzókamrával: meleg van, kevés a levegő, ragadtok, diszkomfortérzésetek van, és kilátásba van egy jó kis klausztrofóbia-roham is. Igen, van az a pont, mikor otthagytok mindent, hogy vigye a fülkét, akinek kedves az élete, ti ugyan nem fulladtok meg.
+ 1, amit viszont imádunk:
Azok a próbafülkék, amelyekben ott lehet hagyni a próbált ruhákat, igazi kincsesbányák, ha előttetek már sok ruhát próbáltak ott: én gyakran bukkanok olyan kincsekre, amiket amúgy soha nem vittem volna be próbálni, de ha már ott van, miért is ne?
Ti mit utáltok a próbafülkében?
