Ásó, kapa, fátyol és felelősség – Most akkor kell esküvő, vagy sem?

Ásó, kapa, fátyol és felelősség – Most akkor kell esküvő, vagy sem?

Sokat hallhatjátok manapság, hogy a házasság intézménye veszélyben van. Egyre kevesebb köttetik, de egyre többet felbontanak a felek. Lehet, hogy ti is úgy gondoljátok, idejétmúlt divat, csak egy papír, minek nekünk, szeretjük egymást anélkül is.

Az is lehet, hogy megrögzött romantikusok lévén álomesküvőről és álomférjről álmodoztok, és biztosak vagytok benne, hogy ha megtaláljátok Az Igazit, akkor vele valóban holtomiglan-holtodiglan lesz a kapcsolat. Ettől függetlenül a statisztika elszomorító, a házasságok fele válással végződik, tehát érdemes utánanézni, mi változott az utóbbi évtizedekben!

Régen alapvetően gazdasági alapokon nyugodott egy házasság, a gazdaság és a társadalom legkisebb egységét is a családok képezték.

Egy nő nem teremthette meg magának saját egzisztenciáját, ehhez egy férfi segítségére volt szüksége, akit jó eséllyel szülei választottak neki. A szerelmet senki nem várta el tőlük, de a családfenntartást igen: a férfi dolgozott, pénzt keresett, a nő pedig gyermeket nevelt. A házasság szentség is (volt), így már csak vallási okokból sem volt engedélyezett a válás – ám mivel nem dúlt a szerelem, így a hűséget is lazábban értelmezték.

Mi a helyzet a mai, életre szóló kapcsolatokkal?

A programozott amortizáció a fogyasztói társadalom termékeiben benne van, de úgy tűnik, a párkapcsolatainkban is megjelent. Egy bizonyos ideig maguktól jól mennek a dolgok, sokszor nagyon jól, minden csupa rózsaszín köd, és ilyenkor, gyakran ennek hevében, gyorsan döntenek a szerelmesek: ő Az Igazi, jöhet a család, gyerek, mi együtt éljük le életünket!

De ahogy a rózsaszín köd felszáll, és a hétköznapi élet unalmas, bosszantó pillanatai elszaporodnak, a tűz kialszik, és a felek azt vehetik észre, hogy nem ismerik sem egymást, sem a kapcsolatukat.

Beköltözhet a kisördög a szívekbe: „Lehet, hogy mégsem ő az igazi? Lehet, hogy ő még kint vár rám valahol?” És ahelyett, hogy a kapcsolat megjavításán kezdenének el közösen dolgozni, inkább igyekeznek megszabadulni tőle, és egy újat, jobbat találni.

Ezért ódzkodnak sokan a házasságtól és választják inkább az együttélést: ugyan a szakítás is fájdalmas, ha sor kerül rá, ám sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint egy válási procedúrát végigszenvedni.

A döntés szabadsága ijesztő is lehet

Forrás:
iStock

A fiatalok sosem voltak még olyan szabadok, mint manapság. Társadalmi nyomás nélkül rengeteg lehetőség közül választhattok, eldönthetitek, hogy összekötitek-e egy általatok választott emberrel az életeteket, hogy dolgoztok-e, emellett vagy ehelyett gyermeket szültök-e, vagy sem. Ma nő is lehet felső vezető, vállalkozó, szülhet gyermeket 40 évesen, de ha szeretne, akkor szentelheti életét a családnak, gyermeknevelésnek is. Számtalan szerep közül választhattok, és ezek prioritását is variálhatjátok.

Azonban éppen a döntés lehetősége és az ezzel járó felelősség lehet ijesztő számotokra.

Társadalmi előírások, szülői elvárások nélkül nincs kapaszkodó, útmutató, csakis saját magatokra és a párotokkal meghozott közös döntésre alapozhattok. Ezek pedig igazi, felnőtt döntések, amiken nagyon sok múlik, és amikért felelősséget kell majd vállalnotok. Egyvalamit biztosan megígérhetek: bármit választotok, sok munka lesz vele.

A konfliktusokat, bukkanókat egyik irányban sem lehet megúszni, legfeljebb máskor, máshonnan kerülnek majd elétek.

Fejlődés és felelősség

Azonban ahogy a nehézségek, úgy a csodás élmények és a fejlődés lehetősége is megvan mindegyik úton. Igyekezzetek döntéseiteket mély önismeretre alapozni, ne csak az eszetekre vagy csak a szívetekre hallgassatok, mérlegeljetek több szempontból. Ne feledkezzetek el párotokról sem, beszéljétek át közösen a lehetőségeiteket, vágyaitokat, félelmeiteket, így igazi támaszai lehettek egymásnak – és esetleg később gyermekeiteknek is.