Egyéb kategória

Madárcsont kontra medvecsont – Megcsontosodott mentegetőzéseink a túlsúlyra

Világ életemben vékonycsontú voltam. Olyan "elfújja a szél is" típus. Néha el is fújt. Mások szívesen használják velem kapcsolatban a madárcsontú kifejezést.

vous - 2016.01.11.
Madárcsont kontra medvecsont – Megcsontosodott mentegetőzéseink a túlsúlyra

Én nem szeretem olyan nagyon, amikor ezt mondják rám. Valahogy azonnal egy félrehajtott fejű, csőrével a földet koppintgató szürke és apró madár képe ugrik be. Pedig asszociálhatnék akár egy színpompás, óriáscsőrű tukánra is. Vagy az ibolyakolibrire is, amely kicsi ugyan, pehelycsontú, de harcias. Nekem azonban a madárcsont az veréb marad és kész, nem szívesen azonosulok a képpel.

Életem legszebb, testformámra vonatkozó bókja talán az volt, amikor a zenedobozok táncoló lányalakjához hasonlított szerelmes kedvében a párom.

Sokkal szebbnek éreztem, mint a madárcsontos megjegyzést. Híztam is a boldogságtól vagy három kilót nyomban. Mert én örömevő vagyok. Boldogságomban falok, bánatomban rá se tudok nézni az ennivalóra. Más fordítva dolgozza fel a traumáit.

Na de a madárcsontosságon van most a fókusz, még akkor is, ha van köze ennek a hízás-fogyás, kifogáskeresés kérdéskörnek az evéshez. Ki miért eszik, mennyit és hogyan? Mit enged meg magának, mit tagad meg a szervezetétől és miért? Valamint ki milyen kifogásokkal hessegeti a a bűntudatot és menti fel önmagát az alattomosan lopakodó pluszkilók nyomása alól.

Nem vagyok nehezebb, mint amennyi látszik

Forrás:
iStock

Én ezzel az örömevéssel mentegetőzöm (alapvetően huzamos ideig és menthetetlenül boldogan létezem), meg azzal, hogy madárcsontú vagyok. Rajtam azonnal meglátszik, ha hízom, nincs hova terüljön a plusz súly. A mérleg meg egyenesen ellenségem, hiszen az egyre feljebb meg feljebb kúszó mérlegnyelv túl szigorú az én lelkemnek. Nem kegyelmez: azt mutatja, ami a valóság. Madárcsontúságom egyszerre átok és áldás. Nem vagyok nehezebb, mint ami látszik, de ami látszik, az bizony megnyomja a mérleget.

Mások éppen ennek a fordítottját élik meg, de mentegetőzésük lehet, hasonló. Túl nehezek a csontjaik. Lehet, most sokan felszisszennek, mert ezt butaságnak vélik. Mások szerint nem butaság, igenis van olyan, hogy „sűrűbb”, tömegesebb, nehezebb valakinek a csontrendszere. Szélesebb a válla, a csípője, vastagabbnak, erősebbnek, tömörebbnek tűnik (az is) a csontozata.

Még vitafórumra is bukkantam a neten ebben a kérdéskörben, és ugyan hosszú oldalakon lehet nyomon követni a csontropogtató acsargást, ezt a csontot hiába rágják (rágjuk) amatőr módon, nem jutunk el az igazsághoz.

Nincs csont a dologban!

Van az a túlsúly ugyanis, aminek már nincs köze a csontrendszerhez. Szakemberek szerint a csontozat súlya egy fejlett, felnőtt átlagos emberi szervezetben a teljes súly 10%-a. Nagyjából. Ez természetesen függ az illető nemétől, életkorától, testmagasságától és típusától, de nagy kilengések azért nincsenek. Vagyis nem lesz senki azért 10 kilóval nehezebb, mert erőteljesebb és nehezebbek (nagyobbak) a csontjai. Maximum 3–5 kilogramm mentegetőzést enged meg a mérleg. Már ha mérlegelünk, ha ez annyira fontos az életünkben.

Frissen lezárult Még idén! kampányunk üzenete szerint azonban a változó testsúly csak egy adat az egészségi állapotunkkal kapcsolatos adatok között. Nem érdemes, felesleges erre fókuszálni, hiszen ahogy megváltoztatjuk az életmódunkat (mást, máshogy és okosabban étkezünk), többet mozgunk, szervezettebben osztjuk be az időnket, energiáinkat, elengedünk egy sor felesleges dolgot az életünkből, úgy fog a testsúlyunk is a szervezetünk számára legideálisabb ponton megállni.

Nem ingázik többet, nem szaladnak fel, nem vánszorognak le (keserves koplalás során) a kilók. Pont annyi lesz a súlyunk, amennyire szükségünk van. Madárcsontozattól, medvecsontozattól függetlenül.

Ajánlott cikkek