Majd töltsétek le a képet, nyomtassátok ki, és viseljétek a farsangi buliban!
Az egyik talán „legnormálisabb” maszk a japán szamurájok mempója. Ezt viselték harc közben, és mint az ősibb harci eszközöknek általában, védelmi és az ellenséget megfélemlítő feladata is volt. Agresszív arcvonásokkal tette ijesztővé és kiszámíthatatlanná viselőjét. Mivel a teljes arcot elfedte, így a harcosok valóban rezzenéstelen arccal küzdöttek a csatatéren.
Nem ennyire hősies, de számomra szintén ijesztő az a fekete bársony utazómaszk, amely az 1500-as években volt sláger a nők körében. A középkori nemesség rettentő büszke volt arra, hogy vagyona lévén nem kell a tűző napon dolgoznia, így a fehér bőr státuszszimbólumként vonult végig a történelem egyes századain. Épp ezért utazáskor ezt a rettentően csábos megoldást alkalmazták, hogy még véletlenül se barnuljanak le.
Volt maszk a földevés ellen is. Az afrikai rabszolgák sokszor így akartak véget vetni életüknek, amin a rabszolgatartóik nagyon felháborodtak, ezért egy lukacsos, a száj elé helyezhető maszkkal akadályozták meg őket ebben.
Szépészeti eszközként indult Madam Rowley arckesztyűje. A bekrémezett arcra egy gumimaszkot húztak éjszakára. Mivel kellemesen beizzadt alatta a bőr, azt remélték, hogy így majd távoznak a méreganyagok. Nem tudom, mennyire volt hatásos mint kozmetikai segédeszköz, de születésszabályozás szempontjából, lehet, jobb eredményeket értek el vele.
Ha maszk és farsang, akkor Velence
A velencei maszkok folyamatos viselését a 13. században a katolikus egyház egyszerűen betiltotta, mivel a rendkívül magas életszínvonalon élő arisztokraták buja és korántsem erkölcsös ügyleteiket a maszk mögé rejtőzve már-már túlzásba vitték.
A legviccesebb tilalom 1467-ből származik, ami megtiltotta a férfiaknak, hogy nőnek öltözve belépjenek az apácazárda területére.
A karnevál idején viszont a tiltást feloldották, ekkor a maszk továbbra is lehetőséget adott a különböző társadalmi rétegek tagjainak, hogy egy időre elrejthessék valódi kilétüket és együtt mulatozzanak, ekkor eltűntek a szakadékok cselédek és a nemesek közt.
A tradicionális velencei maszkok kialakulása a 16. század második felére tehető, amikor a komédiások különböző karaktereket formáltak meg álarcok segítségével. A mai napig jól beazonosítható egy-egy emberi tulajdonság vagy személyiségtípus, és a mai napig találkozhatunk velük a velencei karneválon.
