Egyéb kategória

„Tudnod kell, hogy bármikor a mélybe taszíthatlak, ugyanúgy, ahogyan felemeltelek” – Hát így akarjak férjhez menni?

Jelentem, megvan a könyv, amit minden nőnek életében legalább egyszer el kell olvasnia. Mert ha van olyan remekmű, ami olvastatja magát, akkor az Boleyn Anna titkos naplója.
vous - 2016.01.15.
„Tudnod kell, hogy bármikor a mélybe taszíthatlak, ugyanúgy, ahogyan felemeltelek” – Hát így akarjak férjhez menni?

Bevallom, nehezen vettem rá magam, hogy nekiüljek, de bánom a perceket, amikor haboztam és halogattam az olvasást. Háromszázhatvan oldalnyi kőkemény igazság a Tudorokról, az angol királyról és királynőiről. Ármánykodással, szerelemmel, hűtlenséggel, anyasággal és olyan erényekkel fűszerezve, amikről a mai világban igazán keveset hallani, nemhogy tapasztalni belőlük bármit is.

Ó, hol volt még akkor a feminizmus… Drágáim, el kell árulnom, nem csak most vannak ám éles nyelvű, pimasz lányok és nők.

Már ötszáz évvel ezelőtt is akadtak, akik visszaszóltak nemtől és rangtól függetlenül akárkinek, legyen az lovászmester vagy maga VIII. Henrik, az angol király. Boleyn Anna története a legtöbbek számára a felségáruló, lefejezett királynő krónikája, aki megérdemelte sorsát. Megmondom őszintén, én is így álltam hozzá. Viszont az, amit a könyvtől kaptam, olyan fájdalmas felismerést keltett bennem, amit még hónapokig emésztenem kell.

Boleyn Annának egy hibája volt, már ha ezt lehet annak nevezni. VIII. Henrik hat évig üldözte rendíthetetlen szerelmével.

A férfi egyetlen vágya és célja az volt, hogy semmiképp ne kerüljön nő az angol trónra. Fiúörökösre vágyott, amit Anna nem tudott megadni neki, hiszen elsőszülött gyermeke kislány lett, Erzsébet. Persze, mielőtt ez megtörtént volna, Henrik imádta Annát. A csillagokat is lehozta volna neki, akkori feleségétől, Katalintól mindenképp el akart válni, hogy elvehesse szerelmét.

Forrás:
iStock, Wikipedia

Anna francia udvarban nevelkedett, megtanulta, hogyan kell a férfiakat az ujja köré csavarni. A király csodálta, amiért nem félt semmitől. Rangtól és nemtől függetlenül bárkinek visszaszólt, éles nyelve volt, és tudjátok, olyan nagyszájú és pimasz volt, amilyenek a kamasz lányok úgy általában.

Anna szüzessége és ártatlansága olyan kincs volt, amit csak Henrik vehetett el tőle. Ahogy megtörtént, valahogy minden megváltozott, majd az angol király szerelme haragba, majd gyűlöletbe csapott át, amiért Anna kislánnyal ajándékozta meg. Visszatért korábbi életéhez: jobb lábával még az egyik nő ágyában volt, bal kezével már a másik hölgy szoknyája alatt matatott.

Bármilyen vén vagyok, a mai napig nem szűntem meg csodálkozni a férfinépen: milyen gyorsan esnek szerelembe, s aztán milyen hirtelen állnak tovább.

Ilyen volt Boleyn Anna…

Ártatlansága és kacérsága, szépsége és bája megdobogtatta a férfiszíveket. Pimasz volt, de tisztelettudó. Hogy tudott-e lakatot tenni a szájára? Megesett, de bátorsága a férfiakkal szemben lenyűgöző volt. Mert tudjátok, akkor a férfiak más világban éltek. Ötszáz évvel ezelőtt kizárt dolog volt, hogy nő kerüljön a trónra. Mert oda erős férfi kell, és olyan, hogy erős nő, nem is létezett. A férfinak addig kellettek csak a nők, amíg megkapták, amit akartak. Érdek, ami vezérelte őket, semmi más.

Az a lányellenes hozzáállás, amely végigkísérte az egész könyvet, iszonyatosan elkeserített.

Hogy a nőknek nincs szava, egy nő nem lehet királynő, egy nő semmi. Szülniük kell, befogni a szájukat, engedelmeskedni uruknak. Véleményük nem lehet, önálló gondolatuk se nagyon, az pedig, hogy magasabban álljanak, mint egy férfi, elképzelhetetlen.

Ha a könyvből csak egy idézetet választhatnék ki, az lenne, amit Henrik mondott Annának, miután a lány megtudta, férje megcsalja őt:

Be fogod hunyni a szemed, édesem, és túlteszed magad a dolgon, ahogyan nálad jobbak is tették. Tudnod kell, hogy bármikor a mélybe taszíthatlak, ugyanúgy, ahogyan felemeltelek.

Ezzel a mondattal pedig eldőlt Anna sorsa. Aki egykor még szerette férjét, aki tényleg fiút akart szülni neki, aki tényleg odaadta magát testestül-lelkestül a királynak. Henrik egy módon tudta legyőzni Annát, úgy, hogy lefejeztette. Azzal vádolták, hűtlen volt a királyhoz, álnok kígyónak és boszorkánynak tartották, aki ócska varázslattal csábította el az uralkodót – hiszen senki nem akarta elhinni, hogy Henrik beleszeret egy senkibe.

Halálra ítélték, megalázták, védekezni a hamis vádak ellen nem hagyták. Ez a vég jutott Annának, az pedig, hogy lánya, Erzsébet, akit mindennél jobban szeretett, végül királynő lett, valahol kicsit a szerencsének is köszönhető.

Az én szememben így nyert elégtételt Anna Henriken. Bekövetkezett, amitől a legjobban félt, aminek a gondolatát a legjobban gyűlölte világ életében: nő került Anglia trónjára.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nem hagy nyugodni egy gondolat.

Érzitek a hasonlóságot az akkori és a mostani nők helyzetében? Mert én nagyon. Ötszáz év telt el, és sokszor nagyjából ugyanott tartunk. Elnyomás, lenézés.

A könyv végéhez közeledve Anna rájött arra is, Henrik is csak egy férfi, a sok közül. Akit más férfiak ültettek a trónra, háborúk és vérontás következtében. A Tudorok korából pedig jól látszik, bármilyen okos nő is volt Anna, bármilyen ügyesen vonta magára a férfiak figyelmét és vívta ki csodálatukat, abban a világban és korban egy nőnek születésétől fogva az atyja parancsolt. Egészen addig, amíg át nem adja őt férjének, aki aztán élete végéig ura és parancsolója volt.

Na, így akarjon férjhez menni az ember lánya…

Ajánlott cikkek