Egyéb kategória

,,Egymásba gabalyodtunk. Azóta ígérgetem, hogy elválok. Nem fogok.” – Egy szerelmi háromszög belülről

Az élet nem fekete vagy fehér. A szerető nem mindig csak gonosz nőszemély, és nem olyan könnyű kilépni, mint amilyennek az kívülről tűnik. Mi zajlik le a felekben? Mi jár egy szerető fejében, mi a nős férfiéban, és mi az otthon ülő feleségében? Íme egy valós történet, amit a szereplők engedélyével dolgoztam fel. Ez csak egy eset a sok közül. Az élet sokszínű.

vous - 2021.12.21.
,,Egymásba gabalyodtunk. Azóta ígérgetem, hogy elválok. Nem fogok.” – Egy szerelmi háromszög belülről

A szerető

Fülledt az éjszaka. A Hold pont úgy süt be az ablakon, hogy egy vakítóan fehér sávot fest a testemre. Az ablakhoz sétálok, szeretem az éjszakai várost, de mindenekelőtt a fölötte kerekedő teliholdat. A hotel negyvenedik emeletéről csodás a kilátás. Hirtelen éles hang zavar meg. ,,Hívj fel!” – villan fel a képernyőn a felesége üzenete.

Fel se kel rá, csak átfordul a másik oldalára. A felesége úgy tudja, konferencián van.

Láttam már. Három gyereket szült, egyszerű, középszerű nő. Seszínű hajával, fáradt testtartásával nem csoda, hogy nem tudta megtartani ezt a férfit. Kialudt a szeméből a tűz. Meglehet, valahol sajnálom is, de nincsen lelkiismeret-furdalásom.

Ő meg, itt az ágyban… nem tudom, miért vonz. Próbálom elhessegetni magamtól a választ, mikor rám akar telepedni, valahányszor csak pofon vág a visszautasítása. Sosem ér rá, mikor szükségem lenne rá, persze, a család előtt nem lehet lebukni. Régóta tervezi, hogy elválik, ígéri, újra és újra, de az idő valahogyan sosem alkalmas.

Elmentem pszichológushoz. Azt mondta, gondolkodjak el az apámmal való kapcsolatomon. De nem akarok. Nem akarok rájönni, hogy ő is ilyen volt, egy apa, akire sosem lehetett számítani. Néha elgondolkozom rajta, hogy szakítok, hogy új életet kezdek, hátha van esélyem egy normális családi életre.

De végül mindig oda lyukadok ki, hogy nevetséges ötlet, nem vagyok erre méltó. Végül is, mit várok? Az apám is ilyen volt. Nem erről szól a világ, hogy a lányok olyan férfit választanak, mint az apjuk?

A nős férfi

Hívott. Írt is, hogy hívjam fel. Nincs hozzá sok kedvem. Gyötör a bűntudat ilyenkor. Nem tart sokáig, de néha a legváratlanabb helyzetben tör rám. Nem annyira miatta, inkább a három gyerek az oka. Elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy apa nélkül nőnének fel.

Lassan egy éve, hogy titkos légyottokra kezdtem járni. Addig bírtam. Lassan hidegültünk el egymástól, kiveszett a kapcsolatunkból a férfi és a nő. Egyre többször akadt meg a szemem kolléganőkön, meg úgy másokon, akik elhaladtak mellettem.

Aztán jött valaki, akivel egymásba gabalyodtunk. Azóta ígérgetem, hogy elválok. Nem fogok.

Nem szeretem a feleségem, más emberekké váltunk, és nem kötődöm hozzá. Kihunyt ez a szikra. De nem lépek le a családomtól, mert nem akarok olyan lenni, mint az apám meg bátyám. Mindkettő egy romba dőlt családot hagyott maga után.

Nem bírom azt a fajta gyereksírást, az apa nélküli gyerekekét. Én is pontosan így üvöltöttem, mikor az apám úgy döntött, elköltözik tőlünk. Nem akarom, hogy ez az én gyerekemmel is megtörténjen. De meddig mehet ez titokban?

Vele minden jó, forrók az éjszakák, de hazudni a feleségemnek rossz, nem érdemli meg. Hiába akarok titkolózni, önkéntelenül elszórom a bizonyítékokat, amiket megtalál. Cetlik, furcsa időben felvisító telefon, autóban elszórt apróságok. Egyelőre kimagyaráztam mind. De meddig?

Mikor omlik össze a világ?

A feleség

Forrás:
iStock

Nem vette fel a telefont. Nem hívott vissza. Nézem a kezemben a nadrágzsebében talált cetlit. Kihagy a szívem. A mellkasomra szorítom a kezem, mint az anyám. Ő is gyakran csinálta ezt gyerekkoromban.

Csak állt a telefon fölött, némán, várta, hogy életre keljen, közben lebiggyedt a szája, nagy kortyokat nyelt a levegőből, és erősen markolta a nyakát. Most már tudom, mit érzett akkor. Lenyelhetetlen gombócot, ami egyre csak dagadt a torkában, és nem jutott levegőhöz.

Látom magam a tükörben, pont olyan vagyok, mint ő. Karikás szemekkel, fénytelen tekintettel, belül sikoltozom.

Anyám abban sorvadt el, hogy nem szólt arról, tud mindenről. Apám csak a legvégén tudta meg, anyám megvárta, míg felnövünk, utána elvált. De túl sok volt neki ez így is, kicsit belehalt, sose heverte ki igazán.

Nem hajlandó beszélni róla, apámmal egyetemben, csak néha látom anyám szemében a harag lángjait. Sosem értettem igazán, mi zajlott le köztük, de most már igen.

A cetli, rajta a rúzsfolttal és a tüzes éjszakára utaló szöveggel elég egyértelmű. Pengeként szúr belém minden egyes szó. Összegyűröm, cikázni kezdenek a fejemben a gondolatok: mit csináljak? Viseljem el, ahogyan az anyám, hogy a férje szeretőt tart? Vagy törjem meg a sort, és lépjek ki?

Mit mondjak majd a gyerekeknek, mikor idejönnek hozzám, hogy anya, mi a baj? Mégis, mi a fenét mondjak nekik?!

A megcsalt feleség végül hosszas vívódás után elvált, a munkájának és a gyerekeknek szenteli az életét, úgy van vele, majd jön a szerelem, ha jönnie kell. Volt férjével nevelik a gyerekeket egyetértésben, hogy meglegyen a támogató háttér és a biztonság.

És a szerető? Nem maradtak együtt, úgy döntött, elkezd dolgozni magán, leült beszélgetni az apjával a múltról. Családot szeretne, már úgy gondolja, talán megérdemelné.

Ajánlott cikkek