Még Süsü is erre esküdött – rózsával szépül a világ

Még Süsü is erre esküdött – rózsával szépül a világ

A pasik jól tudják, hogy a legnagyobb veszekedés után is simán kiengesztelhetőek vagyunk egy óriási rózsacsokorral. Mert gyönyörű és elegáns. Sajnos nem minden fajtája illatos, de amelyik nem csak szépségével hódít, abból nagyszerű, kívül-belül szépítő, gyógyító csodaszerek készülnek. És ezt az ősi kultúrákban jól tudták.

A rózsaolajjal gyerekkoromban találkoztam először egy Bulgáriában szuvenírként vásárolt „nememlékszemmilyenalakú” fatartócska közepén egy üveg fiolában lapulva.

Emlékszem, időnként leemeltem a polcról, és beleszippantottam, miközben azon gondolkodtam, hogy képes valaki ezt parfümként magára kenni.

Rózsa 2.0

Felnőttként egy igazi rózsafeldolgozó üzemben járva átértékeltem a kapcsolatomat a rózsával. Mindez Iránban történt, ahol a rózsatermesztésnek és -feldolgozásnak évezredes hagyománya van, hiszen már az ókori perzsák is a szépség és egészség szimbólumaként tekintettek a virágra.

A főbb termőhelyek még ma is ontják magukból a rózsaszín csodát, és minden évben hatalmas fesztiválokat rendeznek a termés betakarításának idején.

A puha szirmokat lehetőleg hajnalban szüretelik, mielőtt a nap felkel, ugyanis akkor a legintenzívebb az illóolaj koncentrációja.

A szüret úgy 2-3 hétig is eltart, és természetesen csakis kézzel gyűjtik be a virágokat, amiknek a tárolása sem egyszerű, így nem árt minél hamarabb az üstökbe tölteni őket.

A hatalmas desztillálófazekakból egy tölcsérszerű csövön keresztül távozik a gőz, aminek a végén hideg víz fölött csapódik ki az olaj.

Egy liter rózsaolajhoz 4-5 tonna virágsziromra van szükség, így nem csoda, hogy aranyárban mérik, és leginkább a parfümgyártásban használják.

Németországban 2013-ban a rózsát az év gyógynövényének választották meg.

A tiszta rózsaolaj nyugtató és feszültségoldó hatású, így depresszió ellen is kiváló. Hatékonyan oldja a félelmeket, ami miatt a súlyos beteg emberek melletti virrasztáskor is használják a virrasztók.

A rózsavizet belsőleg fogyasztva – hígítva – sokat tehetünk szívünk és érrendszerünk jó közérzetéért.

Egyedi ízét édességekben is használják

A lepárlás „mellékterméke” a rózsavíz, amit viszont az irániak előszeretettel használnak a szépítkezés során, és a legtöbb desszertjükben is felfedezhetjük jellegzetes ízét. A fagyiban, a kekszekben és süteményekben, és az összes hagyományos iráni édességben is, amiből mindegyik tájegységnek megvan a saját büszkesége.

Számomra a rózsaíz miatt mind egyformának tűnt, és bevallom őszintén, egy idő után túladagolással küzdöttem. Így voltam a sárfránnyal is, ami viszont az édes ízek mellett a húsételekben, levesekben és a rizsben is visszaköszönt. Azóta nem eszem sárfrányos ételeket, de lehet, hogy 7 év megvonás után lassan újra megpróbálkozom vele.

Kenjétek magatokra!

Forrás:
iStock

És hogy ti hogyan használjátok a rózsavizet? Hát úgy, mint az iráni nők, tonikként. Ne aggódjatok, a rózsavíz már csak diszkréten illatos, pont annyira, hogy kellemes legyen, viszont nagyon jól tisztít, hidratál, és táplálja a bőrötöket, sőt még a pattanások ellen is hatásos, miután gyulladáscsökkentő anyagokat is tartalmaz.

A görögök rózsavízzel kezelték a sérüléseket, a rómaiak pedig a fogfájás ellenszereként vetették be. Később pedig az aluszékonyság és fejfájás ellen is alkalmazták.

Hogy hogyan használhatjátok még fel a rózsát a szépségápolásban, arról itt olvashattok bővebben.

A rózsa újra magához édesget

Mikor már azt hittem, a rózsaszirommal már csak a vázában találkozom, Marokkóban – ami szintén jelentős rózsatermelő ország India, Irán és Bulgária mellett – óriási zsákokban fedeztem fel a bazárban a szárított, pici rózsaszín bimbókat.

Ők teát készítettek belőle, én pedig tálacskákban potpourriként használtam az egész lakásban, míg kint éltünk. Sőt, még Magyarországra is hoztam belőle, ám a nyár végére kifakult, így a kukában landolt. De a magyar levendula méltó vetélytársaként lépett a helyére.