Nem mondok újat azzal, hogy a nemi sztereotípiák egészen gyerekkorunktól kezdve végigkísérik az életünket. A szülők és tanárok a hagyományos szerepek felé irányítanak minket, ezzel tudattalanul is fenntartva a nemek közti társadalmi különbségeket. Ez egy komplikált és megosztó téma, amiről órák hosszat lehetne vitázni, de ezt inkább meghagyom másnak. Engem az érdekel, ha valaki nőként mégsem a megszokott pályát választja, hogyan tud érvényesülni a férfikollégák közt.

Mogyorósi G. Ilona „Süti” fénytechnikussal, Pesti Vivien járőrrel és Kurucz Tímea biztonságtechnikai műszaki szakemberrel beszélgettem pályaválasztásról, nemi diszkriminációról, nőként való érvényesülésről.

Mivel viszonylag gyakran megfordulok fesztiválokon, koncerteken, nem volt számomra ismeretlen Süti neve, aki olyan zenekarok fénytechnikusa, mint a Bëlga, a Mary Popkids, a Soerii & Poolek, az Akkezdet Phiai vagy épp a Halott Pénz. Többször láttam munka közben és irtó vagánynak tartottam, hogy nőként helytáll egy ilyen pasis szakmában. Mint mondja, egy véletlen folytán került a szakmájába:

Forrás:

Somay Márk, iStock, Pexels

„Egy régi barátom diszkótechnikai cégnél dolgozott, sokat jártam be hozzájuk, ők pedig egy telephelyen voltak egy fénytechnikai céggel. Összeismerkedtem a fiúkkal, és egy alkalommal levittek magukkal fesztiválozni.

Álltam a nagyszínpad előtt a Bëlga koncerten, akkor döntöttem el, hogy én is ‘fényes’ akarok lenni, hiszen ez a világ lemenőbb dolga, egy héten keresztül szórakozol, és még pénzt is kapsz érte. Persze, ez a valóságban nem ilyen egyszerű.

Az eleje könnyű volt, hiszen csodabogárnak számítottam. Mindig mindenki segíteni akart, hiszen egy nő testfelépítése nem arra van kitalálva, hogy nehéz konténereket, színpadelemeket cipeljen. Mint minden csoda, ez is három napig tartott – onnantól kezdve sokkal keményebben kellett dolgoznom, mint a többieknek. Ez a dolog fizikai oldala, de a lelki sem könnyebb.

A teremtés koronái nehezen ismerik be, hogy egy törékeny és gyenge nő is képes arra a munkára, amire ők. Amíg világ a világ, ez így is fog maradni.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, a női mivoltom inkább előnyömre volt a munkában. Egy férfias szakmában sokkal könnyebben megjegyeznek egy nőt a bemutatkozás során – ez pedig közrejátszhatott abban, hogy most ennyi zenekarral dolgozhatok együtt.”

Süti jelenleg kisgyerekes anyukaként dolgozik, tavaly nyáron született első gyermeke. Véleménye szerint nem engedheti meg magának, hogy kiessen abból a „keringésből”, amelynek mára szerves része lett. Úgy gondolja, nőként nem dolgozhat örökké ezen a területen, de már gondolkozik a B terven. Ez viszont egyelőre még csak a jövő zenéje.

Süti mellett egy volt évfolyamtársam, Vivien is férfiak uralta területen találta meg önmagát. Vivivel együtt jártunk magyar faktra a gimi utolsó két évében. Ő már akkor is tudta, hogy nem „hétköznapi” hivatást választ magának. Igazi vagány csaj, aki a férfias szakma ellenére is NŐ maradt. Épp egy éjszakai műszak után, hajnalban tudtam elcsípni pár mondat erejéig – az arcát szakmájából kifolyólag nem vállalja. Hogy mivel foglalkozik? Rendőr.

Amikor felszereltem járőrnek, az első főnököm egy öreg, régi vágású alezredes volt, akinek az első mondata így hangzott: ‘Megfogadtam, amíg én vezetem az őrsöt, addig ide női járőr be nem teszi a lábát.’ Ehhez képest megbecsült az alezredes, mondhatni megszeretett, bár bizonyítottam is, hogy ott a helyem.

Ugyanúgy kellett teljesítenem, mint a fiúknak: kerítést másztam, futottam, bilincseltem. Nőként nemcsak fizikailag, de lelkileg is volt kihívás a dologban: eleinte jobban megviselt egy-egy eset, mint a többieket. Ez a munka nem arról szól, amit az emberek általában gondolnak. Mivel szinte minden esethez mi érünk oda először és tesszük meg az elsődleges intézkedéseket – legyen az betörés, baleset, öngyilkosság, verekedés, bármi –, sok mindent láttam, és muszáj volt legyőznöm a félelmeimet.

Vivien úgy érzi, sikerült érvényesülnie a férfiak világában. Mint mondja, mindig lesznek olyanok, akik nem nézik jó szemmel, ha egy nő rendőrnek áll – de férfikollégái szeretnek vele dolgozni, tisztelik, és tudják róla, hogy számíthatnak rá.

Amikor a barátaimat kérdezgettem, ismernek-e olyan lányt, aki férfias szakmát űz, a legtöbbször nemleges választ kaptam. Bevallom, nehezebbnek bizonyult a feladat, mint elsőre gondoltam. Hosszas kérdezgetések után végül ajánlották Timit, aki az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai mérnöki karára jár, had- és biztonságtechnikai mérnöki szakra, jelenleg pedig biztonságtechnikai műszaki szakemberként dolgozik.

Jelenleg közel 200 lakkom van. Igen, 200! Imádok körmöt lakkozni! Ennek ellenére mindig is inkább fiús beállítottságú voltam. Apukám vadász, sportlövész és lőtérvezető, így gyerekként kijártam vele a lőtérre. Érdekelt a téma, minél többféle fegyvert ki akartam próbálni.

– meséli Timi, akinek kisiskolás korától kezdve az íjászat volt a hobbija. Gimnázium után az ELTE bölcsészkarán tanult. Ismerősök révén hallott először a gépész- és biztonságtechnikai szakról, ami azonnal érdekelni kezdte. Tudta, hogy túlnyomórészt fiúk járnak az adott szakra, de mivel mindig is jobban érezte magát a fiúk között, ez nem ijesztette el. Felvételizett, és be is jutott.

Forrás:

Flickr/Florent Chretien, iStock,

„Nagyon kevés lány foglalkozik ezzel, most levelezőn vagyok, itt általában egyedül vagyok lány az órákon. Nappali képzésen kicsit többen vannak, ott mondjuk 50 fiúra jut 5 lány. A munkahelyen egyedüli nő vagyok műszakisként. Ez előny, jobban odafigyelnek rám a tanárok és a kollégáim.”

Süti, Vivien és Timi példaként állhatnak előttünk, hogy tehetséggel, kellő kitartással és bizonyítási vággyal bármilyen szakmában megvalósíthatjuk önmagunkat. Csak rajtunk múlik, hogy milyen területen érezzük jól magunkat. Ha engem kérdeztek, teljes mértékben támogatom, hogy minél több szakmában egyenlő esélyekkel induljanak a nők és a férfiak. Ideje lenne leküzdeni az előítéleteket, és elhinni, hogy nőként is ugyanolyan hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak, mint a férfiak.