Számos új tanulmány látott napvilágot a Journal of Experimental Psychology nevű, pszichológiai jelenségeket taglaló folyóiratban, ami az emberek hanghasználatát vizsgálta. Az eredmények szerint azok, akik egy beszélgetés kezdetekor a lehető legmélyebb hangszínüket használják, beszélgetőpartnereik számára dominánsabbnak és befolyásosabbnak fognak tűnni, mint azok, akik erre nem figyelnek, vagy akiknek eleve magasabb hangszín adatott.
A tanulmányok azt is kimutatták, hogy megismerkedéskor – akár állásinterjún – az első három állításotok fogja eldönteni, hogy megnyeritek vagy elvesztitek az adott csatát. Ebből is láthatjuk, mennyire kevés időnk van arra, hogy valamilyen irányba befolyásoljuk a partnereink rólunk kialakult képét. Nem csak az alapján ítélnek meg bennünket, hogy mit mondunk, vagy mondjuk mennyire vagyunk tiszteletteljesek és udvariasak mások irányába, a hanghordozásunk is rengeteget nyom a latban!
„Az elmúlt évek során rengeteget kísérleteztünk azzal, hogy beállítottuk vagy épp figyelmen kívül hagytuk a hangszínt beszéd közben. De ez a tanulmány egyértelműen megmutatja, hogy van valami különleges a hangunkban, ami nagy hatással van a kommunikációs módszereinkre” – idézi a Bustle Joey Cheng pszichológiaprofesszor szavait, aki kezdeményezte a vizsgálódást arról, hogyan járul hozzá státuszunk kialakításához a hangunk.
A kísérlet 191, 17 és 52 év közötti résztvevő beszélgetéseit figyelte meg és vont le belőlük sokatmondó következtetéseket. A kísérleti alanyoknak az volt a feladatuk, hogy fontossági sorrendbe tegyenek 15 tárgyat az alapján, hogy mikre lenne szükségük, ha túlélnének egy holdkatasztrófát. Előtte kis csoportokra osztották fel őket, hogy átbeszéljék, hogy fognak dönteni. A kutatók videóra vették a tanácskozásokat, később pedig kielemezték a csoporttagok beszédét, hangját, hanghordozását.
Azoknál a résztvevőknél, akik mély hangon ejtették meg az első pár megjegyzésüket, azt figyelték meg, hogy ezek a kijelentések váltak végül dominánssá az egyes csoportokban.
Ez egyébként már nem az első olyan kísérlet, ami hasonló eredménnyel szolgál. Judith Dwyer Kommunikáljunk a businessért és hivatásunkért című könyvében a másik oldaláról közelíti meg a kérdést: azt mondja, hogy az átlagosnál magasabb hangszín őszintétlenséget és diszkomfortérzetet sugároz mások felé. Ha valaki felemeli a hangját egy mondat végén, bizonytalanságot fog tükrözni, és állítása kevésbé lesz a többiek szerint mérvadó, mint ha levitte volna a hangsúlyt.
Egy másik kísérletben 274 fő vett részt, akiknek úgy kellett meghallgatni három kijelentést, hogy nem volt hozzá semmilyen videó, így nem láthatták a beszélőt. Elhangzott olyan kijelentés, aminek a végén az illető felemelte a hangját, és olyan is, aminek a végén levitte. A résztvevők ugyanarra az eredményre jutottak, mint az előző kutatások: azokat a kijelentéseket találták mérvadónak, melyek végén a beszélő levitte a hangsúlyt.
Persze a dominancia nem csak és kizárólag attól függ, hogyan használjuk a hangunkat, hanem viselkedés és kisugárzás kérdése is. Szóval ne csüggedjetek, ha nem tudok úgy beszélni, ahogy Morgan Freeman narrálja a filmjeit, attól még megvan az esélyetek arra, hogy mások tiszteljenek benneteket és adjanak a véleményetekre.