Egyéb kategória

„Egy belvárosi kocsma pincéjéből indultunk, sörösrekeszek között varrtam az első modelleket” – az YKRA alapítójával beszélgettünk

Van egy táska. Egy hátizsák, ami nekem nagyon tetszik. Valahányszor meglátok egyet valakin, kicsit mindig jobb kedvem lesz. Nemcsak azért, mert vidám, életigenlő darabokról van szó – hanem azért is, mert ez a bizonyos táska magyar, és jó látni, ahogy egyre népszerűbbé válik valami, ami innen indult. Már biztos kitaláltátok: az YKRA hátizsákokról van szó. A márka alapítójával, Lakatos Balázzsal beszélgettünk.
vous - 2016.04.20.
„Egy belvárosi kocsma pincéjéből indultunk, sörösrekeszek között varrtam az első modelleket” – az YKRA alapítójával beszélgettünk

Nem állítom, hogy könnyű volt őt elcsípni egy interjúra: érződik rajta, hogy elfoglalt ember, akinek rengeteg feladata van. Amikor először felhívtam, épp üzleti úton járt valahol, majd az interjú napján a beszélgetésre is szaladva érkezett – és ugyanígy távozott. Ennek ellenére nem érződik rajta fáradtság: energikus, lelkes, átéléssel mesélt a saját projektjéről.

Ha jól tudom, eredetileg történelmet tanultál Franciaországban a Sorbonne egyetemen. Miért?

Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal itthon az érettségi után. Egy fél évet elvégeztem az óbudai képzőben, ahol szitázást és egyéb grafikai módszereket tanultam – de nem sikerült bejutnom a MOME-ra. Lehetőségként jött velem szembe, hogy tanuljak Franciaországban, úgyhogy mivel nem volt határozott elképzelésem arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni, úgy döntöttem, olyan szakra jelentkezem, ami érdekel. A kurzus végén éreztem, hogy elég volt a történelemből, és inkább hazajöttem. Amúgy is szimpatikus volt, amit Budapesten láttam 2007–2008 táján: virágzott a kreatív szcéna és tele volt a város lehetőségekkel. Én is valami kreatív, önálló dolgot akartam létrehozni.

Forrás:
Hámori Zsófia

Az mit jelent, hogy a franciaországi egyetem lehetőségként jött veled szembe?

A szüleim diplomaták, így a kiküldetéseik miatt sokat utaztunk. Tizenévesen például New Yorkban éltem. Ott testközelből láttam rengeteg példát arra, hogy mit is jelent egy teljes körűen, rendesen összerakott brand.

A szüleid nem erőltették, hogy a nyomdokukba lépj és diplomata legyél te is?

Nem. Nekem nagyon jó fej szüleim vannak. Hagyták, hogy kiteljesedjek – pontosabban, hogy én válasszam ki magamnak azt a területet, amiben ki szeretnék teljesedni. Büszkék arra, amit csinálok. Anyukámnak és apukámnak is van tőlem hátizsákja és hordják is őket.

Miután visszajöttél Magyarországra, mi történt?

Először fél évig voltam egy szórakozóhely ruhatárosa – de erre hamar ráuntam. Voltam üzletvezető egy kis design-ajándék boltban, de dolgoztam értékesítési asszisztensként is. Több rövid ideig tartó „átmeneti” munkám is volt, amikben egyre kevésbé találtam meg magam. Egyik munkámnál sem éreztem azt, hogy szívesen csinálnám életem végéig azt, amivel épp foglalkoztam.

Egy véletlen folytán Anna Zaboeva cipőboltjába kerültem eladóként.

Fiatal srácként női cipőboltban dolgozni Budapesten hálás munka volt, és nagyon szerettem.

Sokat tanultam az Anna mellett eltöltött másfél évben, hiszen helyben készítette a cipőit és bepillantást nyerhettem a dolog üzleti és logisztikai részébe is, illetve a menedzsmentbe. Ott nagyon határozottan éreztem azt, hogy bennem is megvan mindaz, ami egy saját márka elindításához és irányításához szükséges.

Az üzletbe én is befektettem, de végül kiléptem az együttműködésből. Annától pedig „vigaszdíjként” – amiért elúszott a befektetésem – kaptam ajándékba egy varrógépet. Gyerekkoromban sokszor ültem a nagymamám mellett miközben varrt, illetve tanítgatott is egy időben – így volt már némi tapasztalatom, ami hamar előjött a gyakorlás hatására.

Eleinte furcsa érzés volt fiúként egy varrógép fölött görnyedni és naphosszat varrni, de közben elképesztő élmény volt, hogy a két kezemmel képes vagyok létrehozni egy háromdimenziós, kézzelfogható tárgyat.

Ez a valami rögtön táska volt?

Amikor visszaköltöztem Magyarországra, akkor pólógyártással és szitázással próbálkoztam – de tisztában voltam vele, hogy nyomott mintás pólót igazából bárki tud csinálni. Valami mást akartam, különlegesebbet. 14 éves korom óta egy saját márkát akartam.

Szerettem volna a saját ízlésvilágomnak megfelelően létrehozni valamit, és ehhez jött hozzá a gyerekkorom nosztalgiája: a hetvenes évek színvilága és életérzése, ami a ’80-as évek elején még nagyon kézzelfogható volt nálunk. Apukám akkori ruhái például rendszeresen felbukkannak a kampányfotóinkon.

Az első táskák nagyon pozitív visszajelzést kaptak a baráti körömtől. Folyamatos kísérletezés és tesztelés végeredménye a mai termékpaletta.

Forrás:
Hámori Zsófia

Ez mit jelent?

Minden prototípust kipróbálok. Hordom, nyúzom, megnézem, mit bír ki, mennyire strapabíró, praktikus-e. Gyakori jelenség, hogy az emberek vesznek valamilyen használati tárgyat és csak az első használat alkalmával jönnek rá, hogy rosszul választottak, mert valamilyen alapvető hiányossága van a terméknek. Azáltal, hogy élesben, hosszú időn keresztül használom a saját termékeimet, még azelőtt fény derül az esetleges hiányosságokra, hogy elkezdenénk a szériagyártását. Ezzel együtt a vevőimet is mindig meghallgatom, sőt megkérdezem. Mi tényleg azon vagyunk, hogy minél jobb legyen, amit csinálunk.

Az YKRA szónak nincs jelentése. Mégis hogy jött?

Az egy tudatos döntés volt a részemről, hogy a márkanevünk egy még nem létező szó legyen: így a vásárlók kizárólag a mi márkánkra asszociálnak és nem másra. Azt szerettem volna, hogy rövid legyen a megjegyezhetőség érdekében, és legfeljebb 4 karakter. Mivel a legtöbb ilyen szó már foglalt, eljutottunk az Y-ig, ezzel kellett kezdődnie. Szeretem, hogy a mai napig sokan keresik a név értelmét: ez ad egyfajta misztikusságot a márkának.

Forrás:
YKRA

Balázsnak nemcsak a márkanévvel kapcsolatban, de a stratégiát illetően is határozott elképzelései voltak

Az elején elhatároztam, hogy ha belevágok egy saját márkába, akkor mindent meg fogok tenni, hogy nagyon sikeres legyen. A válság idején láttam, hogy sok nagy nemzetközi brand „beszakadt”, és nem bírt megmaradni a piacon, miközben friss új márkák születtek a semmiből.

Itthon azt éreztem, hogy a kreatív fiatalok úgy gondolják, külföldre kell menniük, itt nem lehetnek sikeresek. Úgy éreztem, hogy nekem azért kellett hazajönnöm, hogy megmutassam: igenis lehet egy magyar vállalkozás sikeres, nyereséges és nemzetközileg elismert.

Persze azóta eltelt jó pár év, és én is látom, hogy „az a Budapest”, ahol virágzott a kreatív élet már kicsit a múlté.

Ma már nem olyan olcsó elindítani egy vállalkozást, és közel sem olyan jók a feltételek, mint 10 éve. Akkor simán ki lehetett venni a belvárosban egy jó kis stúdiót, vagy nyitni egy boltot. Ma már maximum a külvárosban találunk ilyet. Mi jókor voltunk jó helyen, de meg is tettünk mindent a siker érdekében.

Ennek van köze a Madách téri üzletetek megszűnéséhez?

Szerencsére nem azért számoltuk fel a boltot, mert nem megy jól az üzlet, hanem mert kevesen vagyunk, és optimalizálni kellett a céget, mert nagy növekedés előtt állunk. Mi egy belvárosi kocsma pincéjéből indultunk, ott varrtam az első prototípusokat, a sörösrekeszek között, és a táskáink innen jutottak el a világ számos pontjára, menőbbnél menőbb boltokba.

Az eltelt négy évet ott töltöttük, és a műhely valamint az üzlet bezárása egy korszak lezárását jelenti számunkra: ez egy még nagyobb történet kezdete, és ehhez szükségünk lesz minden erőnkre. Most egy nagyon jó helyen vagyunk, és büszkék vagyunk rá, hogy a szakmán belül a táskáink minőségben is elismertek, és verik a konkurenciát. A cél az, hogy minden tekintetben versenyképesek legyünk a nagy nemzetközi márkákkal.

Forrás:
Hámori Zsófia

Összehasonlítható az YKRA szerinted ezekkel a márkákkal? Én épphogy különlegesebbnek gondolnám, kuriózumnak.

Én azt szeretném, ha a táskáink végre levetkőznék a „dizájntermék” kategóriát, pontosabban ezt a jelzőt. Itthon a táska az ára miatt, és a kezdeti kisszériás gyártás miatt ebbe a kategóriába került. Külföldön viszont ez az ár teljesen versenyképes, sőt, kifejezetten jó árnak számít.

Egyébként meghatározó tényező az árban, hogy mindent itthon, korrekt feltételekkel gyártunk és csakis a legjobb alapanyagokból dolgozunk, hagyományos eljárásokkal. Nem az az elsődleges cél, hogy olcsó, elérhető márka legyünk, hanem hogy a termékeink tökéletesek legyenek, ugyanis a minőséget a legnehezebb lekoppintani.

Egy spanyol márka, akinek régen szállítottunk, évek óta gyártja az egyik modellünk másolatát. Hiába, hisz a minőségben messze elmaradnak. Sokáig bosszankodtunk, de ma már nem foglalkozunk ezzel. Mindig is az volt a célunk, hogy eredetit alkossunk, ami bárhol a világban megállja a helyét. Ez sikerült, és ez egy jó alap a további növekedéséhez.

Ajánlott cikkek