„Nesze neked, Tinder!” – Sorsszerű találkozások még a társkereső appok világában is léteznek!

„Nesze neked, Tinder!” – Sorsszerű találkozások még a társkereső appok világában is léteznek!

Ma már a sors is modern eszközöket használ, és például az interneten hozza össze azokat, akik eleve összetartoztak. S hogy elhiggyétek mindezt, a saját történetemet mesélem most el!

Egyáltalán nem vagyok vallásos, de abban mégis hiszek, hogy vannak az életben előre meghatározott események, amelyeket előbb vagy utóbb, át kell élnünk. Van, ami mindenképpen bekövetkezik egy ember életében, és ha nem is elsőre, akkor a többedik próbálkozásra biztosan összejön a sorsnak (vagy nevezzük bárminek). A második férjemmel való találkozás valószínűleg ilyen volt.

Sorsszerű találkozások egymás után? Lehetséges!

Hiszem, hogy az első férjemmel való találkozás is elkerülhetetlen volt. Szükségem volt többek között arra, hogy megszülessen a fiam, és hogy bizonyos dolgokban sokkal bölcsebb legyek.

Na, de egy másfél éves gyerekkel, válófélben lévő nőként a legkevésbé sem gondoltam, hogy hamar eljöhet a boldogság. Persze nem voltam pesszimista, úgy gondoltam, ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy új, a válást is újrakezdésként, valami új dolog születéseként éltem meg. Ennek ellenére azért azt gondoltam, egy gyerek és munka mellett, ha sok mindenre is lesz időm, de szerelmet találni biztosan nem.

Érdemes-e várni a szőke hercegre?

„Láttatok már férfiembert, aki azon szorongott, hogy elég kerek-e a hátsója? Ha érdekli is őket a testépítés, a többségük saját magáért izzad az edzőteremben, nem pedig azért, hogy szíve hölgye boldogan aléljon el pompás idomai láttán. Még nagyobb baj, hogy a sugallat szerint nemcsak a szőke herceg érkezéséig nincs életünk, de mellette is csak mérsékelten, az ő viszonylatában” – szól egy korábbi cikkünk, amiben arról olvashattok, létezik-e egyáltalán a szőke herceg, akiért mindent megteszünk, amellett, hogy csak várunk, várunk és várunk.

Jöhet egy kis Tinder?

Egyből letöltöttem a Tindert, amikor a szintén szingli anyuka barátnőm, Kata áradozott róla. Jó mókának tűnt, ide-oda dobálgatni a fotókat üres perceimben.

Az appot körülbelül délelőtt 11 órakor töltöttem le, de kora délután már a leendő férjemmel cseteltem, és villámgyorsan leegyeztettük az esti randit.

Abban, hogy a randi ilyen gyorsan összejött, szintén a sors keze lehetett benne, mivel egyébként bébiszitter híján nemigen tudtam sehova elmenni a gyerek nélkül, ezen a napon mégis ott lógott nálam az öcsém, aki örömmel vigyázott az unokaöccsére pár órát.

Hogyan ismerkedjenek az egyedülálló anyukák?

„Mivel a volt házasságom óta nem bútoroztam még össze senkivel, így nem tudom, hogyan működne, de az, hogy van gyerekem, az ismerkedésben nem jelent akadályt. Sőt, inkább egyfajta szűrő, ami remekül működik” – szól egy korábbi cikkünk, amiben egyedülálló anyukák meséltek randizási szokásaikról.

A férjemmel később összeraktuk, nem ez volt az első eset, amikor biztosan egyszerre voltunk egy helyen. Évekkel korábban, az akkori munkahelyem szervezett egy díjátadót, és a férjem, mint a eseményhez mindenfélét gyártó nyomda alkalmazottja, ott volt a zártkörű fogadáson. Ott végül nem találkoztunk, de a sors később tovább próbálkozott.

Forrás:
iStock

De térjünk vissza az első randira! Duna-parti séta, majd egy kis borozás a Ráday utcában – tökéletes első randi, amit persze teljesen természetesen követett a többi, és az, hogy másnap mindketten töröltük is az applikációt (bár ezt nem beszéltük meg). Az igazán érdekes, ha úgy tetszik sorsszerű, hogy soha semmi nem volt kérdés, nem voltak kétségek, mindent történt magától, ahogyan a második randi, az összeköltözés, a lánykérés vagy az esküvő.

Azt hiszem, amikor ilyen könnyedén megy minden, egyik fél részéről sincs parázás, felesleges feszülés, akkor tudhatjuk, hogy ez egy sorsszerű egymásra találás. A mi esetünkben ráadásul mindez egy nem éppen romantikus történetekért született társkereső applikáción keresztül. Meg is kaptuk az esküvői emlékkönyvünkbe üzenetnek:

Nesze neked, Tinder!