Az ablakmosásnak szerintem egyetlenegy élvezhető része van: amikor végre befejezitek, és gyönyörködhettek a végeredményben. Azon kívül minden mozzanata szenvedés és nyűg.
Pedig igazán nyitottan álltam hozzá az elején, esküszöm. Jó bulinak ígérkezett, tetszett a kihívás, hogy majd én újjá és széppé varázsolom az összeset a lakásban, de ez úgy saccolom, addig tartott, míg neki nem álltam, és a végén remegő tagokkal, kissé dühösen és frusztráltan néztem a végeredményt. Nem tetszett. NAGYON nem tetszett. Gyorsan színeztem is egy kicsit a színezőmben egy mandalát, hogy oldjam a stresszt, hiszen rengeteg dolog van az ablakmosásban, ami felettébb idegesítő.
Maszat itt, maszat ott
És itt nem a Masat-1 kisműholdra gondolok, hanem foltokra. Tudjátok, amikor verítékezve sikáljátok egyik oldalról, másikról, törlőronggyal, újságpapírral, WC-papírral, azt hiszitek, tökéletes munkát végeztetek, és a végén szembesültök azzal, hogy ez koránt sincs így.
Vissza a középkorba
Mivel az ablak nem egy mobilis valami, és több réteg kosz rétegeződik rajta, ezért gondolom, nem újság, hogy jó pár kört tesztek majd teli vizes vödörrel a fürdőszoba és az ablak között. Nem egy leányálom, és ilyenkor gyakran érzek együtt azokkal, akik régen a kúthoz jártak ki fürdővízért, ráadásul felettébb bosszantó felmosás után újra végigcsöpögtetni a padlót…
Helló, egyensúly…
Amíg nem mostatok ablakot, nem mondhatjátok biztosra, hogy nincs tériszonyotok. Remegő lábakkal kívülről mosni a redőnyt a hetediken, miközben alulról fog a pasitok, meg a macskátok, meg a kutyátok? Ismerős? Vagy inkább diszkréten késznek nevezitek mosatlanul is? Megértem. Apropó, ti mitől féltek? A VOUS-lányok színt vallottak, itt elolvashatjátok!
Ti hogy álltok az ablakpucolással?
