Egyéb kategória

„Rengeteget küzdöttem az öltözködés szabadságáért” – interjú Süle Katalinnal a kortalan stílusról

Süle Katalinra egy divatbemutatón figyeltem fel pár évvel ezelőtt. Olyan magabiztossággal vonult a közönség előtt, hogy azt éreztem: tudni akarom a titkát. Katit néha az utcán is látom, ilyenkor úgy érzem, üde színfoltja a városnak – és élő példája annak, hogy a stílus kortalan!

vous - 2016.07.01.
„Rengeteget küzdöttem az öltözködés szabadságáért” – interjú Süle Katalinnal a kortalan stílusról

Kati eredetileg pedagógusnak készült, de végül másfelé vitte az élet. Szerintem senki nem fog meglepődni: stílustanácsadással, ruhák, illetve kiegészítők átalakításával foglalkozik. Munkájáról pedig blogot is vezet – vele beszélgettem ezúttal.

A magabiztosságod a korral jött, vagy mindig is a helyén volt?

Azt mondanám, hogy ez a korral jött, de persze ez attól is függ, mit visel az ember. Legutóbb a Modart Divatiskola bemutatóján vettem részt modellként több korombeli hölggyel, és a bemutatón sokan elégedetlenek voltak a kapott ruhájukkal, emiatt pedig nem tudtak magabiztosan színpadra lépni.

Objektum doboz

Végül is az utca is egy kifutó, ezért a hétköznapokra szintén érvényes, hogy ha az ember olyan ruhát vesz fel, amiben jól érzi magát, az látszani fog rajta.

Már tiniként is megvolt a magad stílusa?

Amikor fiatal voltam, én is a beolvadás híve voltam. Asszimilálódni akartam, és beállni a sorba. Aztán egyre inkább elkezdtek érdekelni azok a darabok, amikben volt valamiféle gondolatiság. Egyre különlegesebb cipőkre és táskákra vágytam. Akkor még nem volt túl széles a kínálat, ezért varrni kezdtem, és az átalakításban rejlő lehetőségeket is ekkor fedeztem fel. Volt például, hogy egy fém szerszámosládát használtam táskaként.

A szüleimet borzasztóan irritálta, amikor elkezdtem másként öltözni. Ők képviselték a társadalmat – én pedig az egyén voltam. Állandóan konfliktusaink voltak. Ha valaki, hát én rengeteget küzdöttem az öltözködés szabadságáért…

Az embernek először otthon kell kivívnia, hogy tiszteletben tartsák a stílusát – általában ezen az úton el is indulnak a tinédzserek, csak végül nem jutnak sehová. Mindenki bontogatja a szárnyait, de ha ezeket a szárnyakat újra és újra letöri a társadalom, akkor nagyon nehéz az öltözködésben kiteljesedni. Hagyni kéne mindenkit kísérletezni. Az életben amit nem próbáltál ki, azt előbb-utóbb úgyis ki fogod próbálni, de azért jobb, ha ezt nem 60 évesen teszed.

Forrás:
Süle Katalin

Mit gondolsz az öltözködés szerepéről?

Az öltözködés művészet: ez az önmagunkhoz való hozzáállásunk, amivel kifejezhetjük, kik vagyunk. A tested és a hajad a tiéd: azt csinálsz vele, amit akarsz – kizárólag te uralod.

Aki itthon kilóg a sorból, azt azonnal megszólják. Szerinted miért?

Az biztos, hogy az embereket frusztrálja, ha a másik máshogy, ne adj’ Isten, jobban néz ki, mint ők.

Nemegyszer fordult már velem elő külföldön, hogy egy korombeli nő azt mondta rám, jól nézek ki. Aki rendben van saját magával, az nem fél egy ilyen mondattól. Magyarországon hány nő dicséri meg a másikat?! Nagyon kevés…

Ez egy magyar specialitás, itthon nem szeretik, ha valaki csinosabb, elegánsabb, ápoltabb, mint a többség. Ez egy kulturális probléma, ami miatt nálunk az egyéniségek nem mernek kibontakozni.

Itthon nagyon stílustalanok az emberek: épp virágzik a normcore trend – aminél kevés borzalmasabb dolgot tudok elképzelni. Azt, ha valaki egy basic fehér pólót vesz fel egy farmerral és egy sportcipővel, ne nevezzük stílusnak…

A fiatalok „normcore” címszó alatt az utcán mászkálnak, és mind ugyanúgy néznek ki.

Itthon lehet, hogy én egy kicsit „más” vagyok, de ez csak azért van, mert az átlag nagyon szürke. Extravagánsnak nem mondanám magam, hiszen ha megnézzük a nemzetközi divatblogokon, hogy miként öltöznek a velem egykorú külföldiek, akkor azt érzem, hozzájuk képest én egy szürke kisegér vagyok. Az, hogy valaki extravagáns-e, vagy sem, attól függ, milyen a közösség, ami körülveszi. A magyar emberek nem merik magukat felvállalni és megmutatni, így nem nehéz kilógni a sorból.

Forrás:
Kántor Kata

Sokan arra hivatkozva hanyagolják el magukat, hogy a divat egy felszínes dolog. Róluk mit gondolsz?

Irigyek. Ezzel azért nem tudok azonosulni, mert a lehetőség mindenki számára adott: bárki kihozhatja magából a legjobbat.

Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar magával foglalkozni, az az ő privát problémája, de miért kell ilyeneket mondani azokra, akik igényesek?

Olyan könnyű rásütni a felszínesség bélyegét arra, aki igényes. Attól, hogy valaki ad magára, még nem törvényszerű, hogy kizárólag a külsőségek érdekeljék.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Forrás:
Alexandra Kiadó

Úgy látom, a többség szereti magát elengedni egy bizonyos kor fölött. Neked mi erről a véleményed?

Ugyanígy látom, és ez ellen is szeretnék küzdeni a saját példámmal. Ez egy rossz beidegződés a nők és a férfiak részéről. Addig csábítanak, amíg nincs meg az állandó partnerük. Viszont amint megvan az állandó társ – akivel összeházasodtak –, máris elengedik magukat. Elkezdenek hízni, és többé nem figyelnek arra, hogy vonzók legyenek. Szerintem rengeteg házasságban érzik azt a felek, hogy a másik már nem az, akibe egykor beleszerettek. Mindenkinek figyelnie kéne magára, nemtől és kortól függetlenül.

Te magad házasságban élsz?

Igen, és nem változtatott a dolog semmit azon, hogy mennyire figyelek magamra.

Szerinted mi az oka annak, hogy az emberek az öltözködés során nem tudnak mit kezdeni az adottságaikkal és a lehetőségeikkel?

Ennek lehet politikai oka, hiszen a szocializmusban senki nem tanulta meg, hogyan lehetne önmaga legjobb verziója. Illetve ha egy ember életében nincs meg az az illető – mondjuk egy jó ízléssel megáldott édesanya –, aki megtanítaná neki az alapokat, akkor nem fog tudni mit kezdeni az öltözködéssel.

A stílustanácsadásaim során senkire nem erőltetek rá semmit. Ha valakit felöltöztetnék egy-két csinos összeállításba, csak a felszínt kapargatnám. Én inkább megpróbálom azt a képességet átadni a klienseimnek, hogy képesek legyenek lefordítani a trendeket a saját anyanyelvükre. Az emberek nagy részének igazi kincsek bújnak meg a gardróbjában – csak nem tudnak róla. Nem tudják, mit mivel viseljenek, hogyan kombinálják a különböző darabokat.

Ezt nagyon sok embernek tanítani kell, mert korábban senki nem mutatta meg nekik a tudnivalókat. Sokszor egyébként csak az a löket kell valakinek, amit én adok, és utána már megy minden magától. Ez is mutatja: igény sokakban lenne az önkifejezésre, csak hiányzik az ehhez szükséges alap.

Süle Katalin divattervező

Kevés pénzből is stílusosan?

„Egy kísérlettel várok mindenkit a következő hónapban: egy hónapon át posztolok naponta egy szettet a blogomra, a katinewlook Facebook-oldalra és a Soul Fashion Beauty Democrats oldalra, hogy bemutassam, hogyan lehet kevés pénzből is izgalmasan, változatosan öltözködni.” Ne maradjatok le ti sem! 

Két huszonéves lányod van. Az ő öltözködésüket próbáltad befolyásolni?

Sosem terelgettem őket erővel semmi felé. Mindkettejük megtalálta a saját stílusát. A nagyobbik 28 éves, és egy letisztultabb, kreatív stílust képvisel, a kisebbik pedig 25 éves, és bármennyire is sportos életet él, rendkívül nőiesen öltözik a hétköznapok során. Erre azért vagyok különösen büszke, mert a lányom felfogta, amit csak kevesen: a sportosság nem kell hogy a nőiességünk rovására menjen.

A fiatalok sokszor azért nem tudnak a stílusok között eligazodni, mert a saját személyiségükkel sincsenek tisztában – náluk ezzel nem volt probléma.

Aki úgy érzi, ezzel gondjai vannak, az merjen segítséget kérni. Munkát igényel a személyes stílusunk felfedezése, és ez felelősség is egyben, hiszen a megítélésünkkel kísérletezünk.

Idő, amíg az ember megtalálja önmagát, ha viszont sikerül, egészen más dimenziók nyílnak meg előttünk.

Címkék: #divat #kor #stílus
Ajánlott cikkek