Becsületesnek tartjátok magatokat, azt gondoljátok, sosem hazudtok? De vajon hazugság-e, ha azt mondjátok a barátnőtöknek, hogy tetszik az új ruhája, pedig valójában nem? Esetleg ha nyomtok egy lájkot a főnökötök által kitett „vicces” videóra, pedig szerintetek abszolút unalmas? A kegyes hazugságok megítélése nem egyértelmű. Vannak, akik szerint szükséges velejárói az életnek, de mások szerint még a jóindulatú hazugságoknak is ára van. Pedig a téma aktuálisabb, mint valaha, mert a közösségi oldalak megjelenésével több lehetőségetek nyílik füllenteni, mint eddig bármikor.
A kutatók alapvetően kétféle hazugságot különítettek el: az antiszociális és a proszociális hazugságot. Az antiszociális hazugság az, amikor magatokat véditek, megpróbáltok valamit megúszni – ez egyértelműen ártalmas kapcsolataitokra nézve. Elszigetel titeket, a bizalmat rombolja közöttetek, és gyengíti kapcsolataitokat. Ellenben a proszociális hazugság, amikor azért hazudtok, hogy a másikat vagy a másik érzéseit védjétek, hosszú távon erősítheti a kötődést! Persze ez is kétélű fegyver lehet, egy lebukás esetén végül mégis sérülhet a bizonyos bizalom.
Kamulájkok és álboldogság
A közösségi média oldalain kialakuló kapcsolati hálótok és interakcióitok valódi kapcsolataitokhoz nagyon hasonlóak, ezért az ezeken keresztül történő kegyes hazugságok is valódi hatással bírnak a másokhoz való viszonyotokra. Ráadásul rengeteg lehetőség adódik az online füllentésre!
Kezdjük rögtön a lájk gombbal, aminek használata ritkán tükrözi igazi funkcióját, inkább egyfajta virtuális empátiagombként működik. A gomb megnyomásával kifejezhetitek, hogy törődtök a másikkal, támogatjátok őt, vagy csak úgy érzitek, „illene” lájkolni azt a bizonyos képet, posztot. Ez hasonló ahhoz, amikor barátnőtök új frizurával állít be, és lelkes mosollyal szegezi nektek a kérdést: „Na, hogy tetszik?” A válasz tartalmi oldala elvileg lehetne bármi, de mielőtt megszólaltok, fogadok, hogy eltűnődtök rajta, hogy vajon a kapcsolatotokat hogyan befolyásolná, ha azt mondanátok: „Ne haragudj, nem áll túl jól.”
Mutasd a Facebookod, megmondom, ki vagy! – ezt árulja el rólatok a profilotok
„De ott van a másik véglet is: akinek kb. 15 ismerőse van – és nem azért, mert az illető aznap regisztrált a Facebookra. Az ilyen emberekben van valami ijesztő. 15 emberrel én már az óvoda Maci csoportjában megismerkedtem, szóval nem tudom, milyen élet következménye az, ha valakinek ennyire kevés ismerőse van” – szól Viola egyik korábbi írása, aminek folytatásáért IDE kattintsatok!
A féligazság is hazugság?
A hazugságok másik oldala, amikor nem valótlant állítotok, hanem az igazságot hallgatjátok el. Ugyan ez első hallásra enyhébb véteknek tűnik, azonban káros hatásai alattomosabban kúsznak be az életetekbe. Mert mi másra való az Instagram vagy a Snapchat, ha nem féligazságok bemutatására? A képernyő másik oldaláról könnyű eldönteni, mit osztotok meg az életetekből, és mit nem. Követőitek nem fogják látni, mennyi lemondás rejlik a lapos hasatok mögött, vagy hogy a felhőtlen buli végül a vécécsészét ölelve ért véget.
Kapcsolataitokra kettős hatással lehetnek ezek: egyrészt egyfajta közösségi érzés alakulhat ki az azonos érdeklődésű felhasználók között, egymás képeinek lájkolása és kommentelése által, azonban ha a kapcsolat megmarad ezen a szinten, ahelyett hogy továbbfejlődne valódi bizalmon és megértésen alapuló barátsággá, akkor ez csupán illúzió, valódi tartalom nélkül, és hosszú távon inkább izolál titeket, semmint erősíti szociális hálótokat.
Egyesek szerint a hazugság minden esetben elfogadhatatlan, az egyetlen helyes út a kendőzetlen igazság. Szerintem meg igazság nem létezik, csak igazságok:
mindenki saját szűrőjén keresztül éli meg a világot, ezért a valódi valóságot senki sem tapasztalhatja meg.
Ebből fakadóan a hazugság fogalma sem mindig egyértelmű, és az sem, hogy a kegyes hazugság nem árt senkinek. Ha azon dilemmázunk, mi lenne a helyes cselekedet, mérlegeljük, hogyan hatna hosszú távon kapcsolatainkra egyik vagy másik út. Azonban tartsuk szem előtt, hogy felnőtt létünk egyik legfontosabb alapja, hogy vállaljuk tetteinkért a felelősséget, így bárhogy is döntünk, legyünk képesek utána tükörbe, illetve a másik szemébe nézni.
„Szemrebbenés nélkül hazudtam” – Kipróbáltuk a poligráfot
Szerzőnk, Tóth Mariann számos izgalmas „bevetésen” járt a VOUS-nál töltött egy éve alatt. Volt, hogy kártyából jósoltatott, míg máskor méhészkedett, legkülönlegesebb kalandjai egyike mégis az volt, amikor kipróbálta a hazugságvizsgálót. Hogy hogy sikerült hazudnia, és lebukott-e a poligráffal, ITT kiderül!
