Egyéb kategória

POPPY naplója – Teher vagy áldás az élet egy macskának a négy fal között?

Egy év telt el azóta, hogy megírtam Poppy utolsó naplóbejegyzését. Számomra rengeteg tennivalót, újdonságot, boldogságot hozott az elmúlt időszak, azt viszont nem tudom, Poppy hogyan élte meg mindezt. Néha olyan szívesen belelátnék a fejébe, szeretném tudni, mennyire elégedett az életével.

vous - 2016.07.24.
POPPY naplója – Teher vagy áldás az élet egy macskának a négy fal között?

Látszólag nagyon. Jól alszik, sokat eszik, nagyon játékos. Mégis, minden reggel, amikor munkába indulok és bezárom magam mögött az ajtót, azon töprengek, hogy vajon most mit fog csinálni egyedül a lakásban, amíg hazaérek. A gondolattól, hogy esetleg ott ül az ajtóban és rám vár, teljesen elfacsarodik a szívem és legszívesebben azonnal visszamennék hozzá. Aztán mindig megnyugszom, amikor véletlenül hazaállítok hamarabb, mint megszokta és azt látom, hogy alszik és nagy kómásan tántorog elő a szobából, hogy fogadjon. Szóval látszólag remekül elvan, de mégis foglalkoztat a kérdés:

Jobb élete van velem a lakás kényelmében, mint szabad társainak odakint?

Élelmezés szempontjából biztosan. Arról már írtam, hogy tavaly nyáron megfogott nyaralás közben egy egeret, de arra már nem jött rá, hogy azt meg is lehet enni. Így szerintem eleinte igencsak bajban lenne, ha most hirtelen kint kéne élnie pár napot. Ha így vesszük, nagyon elkényelmesedett, hisz elég csak reggelente megbökdösnie a tappancsával, hogy tudjam: ébresztő, Poppy reggelit kér! És neki van is mindig reggelije. Magam miatt biztosan nem indulnék neki este, hogy vegyek másnapra reggelit, de Poppy az más: miatta már húzom is a cipőmet.

Forrás:
Takács Nóra

Aztán ott van az alvás kérdése. Sokszor szoktunk utazni, ha megyek Ceglédre anyuékhoz, mindig viszem magammal Poppyt is, sosem hagyom magára még egy éjszakára sem. Abban a pillanatban, ahogy „idegen” környezetbe kerül, megváltozik: félősebb lesz, ideges a másik cica miatt, habzsolva eszik és még aludni sem úgy alszik, mint itthon. Minden mozzanatában benne van az, hogy figyel és folyton ugrásra készen áll.

Amikor hazaérünk, nagy örömmel szalad végig mindenütt, majd eldobja magát a lakás középső pontján, mintha csak azt akarná mondani, hogy nyugodtan feküdhetek akár itt, középen is, mert nem történhet semmi baj.

Mondjuk, ez sem volt mindig így. Az eltelt egy évben átköltöztem a kis lakásomból egy kicsit nagyobba, pont akkorába, ami már egy macska számára ideális mozgásteret biztosít. Van erkély, két szoba, szóval a régi egyterű lakás után ez maga a labirintus számára. Végre van honnan lesből támadni, vannak sarkok, amiket nem tud egy pillantással felmérni és őrjáratra kell indulni miatta, egyszóval: cicának való terep.

Forrás:
Takács Nóra

A költözés borzalmaival egyedül küzdöttem meg, Poppyra addig anyuék vigyáztak. Így ő már csak a berendezett, új lakásba érkezett meg. Kíváncsi voltam, hogyan reagál majd, és egyáltalán nem lepett meg, amit láttam. Szépen lassan végigsétált mindenütt, mindenhová benézett, mindent végigszaglászott. Ami idegen volt számára, azzal nem foglalkozott eleinte, viszont a régi bútordarabjainkhoz mind odament és beledörgölte a buksiját. A kedvenc játékait is mind megtalálta egyből és onnan tudtam, hogy minden rendben lesz, amikor fél óra múlva már hallottam, hogy a kedvenc csipogójával játszik.

poppy naplója Takács Nóra

Poppy első éve képekben

„Amíg az ajándék husis tortáját majszolta, azon töprengtem, mi mindent hozott az életembe: boldogságot, felelősségérzetet, szeretetet, olykor kis bosszúságot is, de az kell, mint csipet só az édesbe” – szól egy korábbi cikkem, amiben Poppy szeptemberi születésnapját ünnepeltük.

A szupercuki képeket ITT nézhetitek vissza! 

Forrás:
Takács Nóra
Naplók 1930-1934

Naplók 1930-1934
Forrás:
Alexandra

Mostanra teljesen uralja a lakást, mindenről szeret tudni és mindig ott van, ahol én. Nem tudom, ki mondta, hogy a macskák helyhez és nem gazdához ragaszkodnak, de akkor az illető még nem találkozott Poppyval. Pillanatok alatt szokott át egy másik lakásba, mert csak az volt neki a fontos, hogy én ott vagyok. Ez amúgy jellemző rá, hihetetlenül ragaszkodik hozzám, még ha néha ezt ügyesen el is titkolja. Azért én átlátok a szitán! Amikor reggelente odabújik, amikor megköszöni az ételt egy kedves dorombolással, amikor belefekszik a ruháimba, amikor kinézi a falatot a számból, abban ott a szeretet.  

Szóval mostanra meg is válaszoltam magamnak a kérdésemet. Poppy boldog életet él velem, mert szeretem, és ő is engem. Azt hiszem, csak ennyi a lényeg. Minden mást pedig meg lehet oldani. Ki tudja, talán idén nyáron végre kiengedem majd a Mesefaluban kicsit a kertbe is. Persze csak szigorú felügyelet mellett!

Ajánlott cikkek