tornászlányok élete

Testképzavar, anorexia és zaklatás: a tornászlányok élete keményebb, mint hinnétek

Az élsport a spártai szabályok és az állandó teljesítménykényszer mellett arról is szól, hogy az ember teste állandó figyelem középpontjában áll: sportorvosok és edzők figyelik árgus szemekkel a kalóriabevitelt, a csontsűrűséget, a tápanyagszintet, az izomtömeget, a zsírréteget. Rémisztő világ ez, ahol a lányoknak állandó küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy kislányosan vékonyak és rugalmasak maradjanak, emellett pedig a zaklatás sem ritka.

Út az öngyűlölethez: a sportág, ahol a tested minden hajlata végig látszik

„Amikor először versenyeztem a hazámért nemzetközi tornán 17 évesen, eszméletlenül elveszettnek és zavartnak éreztem magamat. Emlékszem, hogy bemelegítettem, és a társaimra néztem... és láttam, hogy mind kisebb, vékonyabb és formásabb nálam. Kényelmetlenül éreztem magamat, és hát... tudtam, hogy nem ez az, amire a figyelmemet fordítanom kellene egy ilyen helyzetben” – mondja Rosie MacLennan kanadai gumiasztaltornász a CBC-nek, aki lényegesen magasabb és izmosabb ma, 27 évesen is az átlagos trambulintornászoknál, s ezért mindig is kilógott a sorból.

MacLennan szerint jellemző probléma, hogy minden sportághoz tartozik egy ideális(nak hitt) testalkat, és a sportolóktól elvárják, hogy ne is nézzenek ki másképp. Különösen kemény helyzet, ha az ember tornászként keresi a kenyerét: 

Ez azt jelenti, hogy egészen kicsi gyerekkorától kezdve folyamatosan ordítoznak vele, hogy húzza ki magát, álljon egyenesen, ne egyen túl sokat, dolgozza le a pocakját.

A lányok számára gyakran komoly törést jelent a serdülőkor, amikor sokan magasabbra nőnek, és a melleik is domborodni kezdenek. Nem ritka, hogy ezt képtelenek feldolgozni a reménybeli bajnokok, és ezért étkezési zavarok alakulnak ki náluk, hogy megőrizzék kislányos formáikat.

Forrás:
AFP Europress Fotóügynökség

Az American College of Sports Medicine felmérése szerint a toptornászok 28 százaléka vallotta be, hogy nézett már szembe étkezési zavarokkal. Még többen lehetnek azonban, akik hallgatnak: az NCAA adatai szerint nincs még egy sportág, ahol ilyen magas volna az étkezési zavarral küzdő fiatalok száma: vélhetően a tornászok 51–62 százaléka küzd hasonló problémával. Egy kanadai kutatás szerint a junior tornászok (átlagosan 13,4 évesek) 10,5 százaléka kövérnek látja magát, 27 százalék folyamatosan szorong a külseje miatt, és 39 százalék fogyókúrázik állandóan: főként azok tartoznak ebbe a kategóriába, akiket az edzőjük folyamatosan emlékeztet arra, hogy karcsúnak kell maradniuk a siker érdekében.

keretes kérdőjel

Miért a tornászlányok a leginkább sebezhető sportolók?

A női tornászok sokkal többet aggódnak a súlyuk miatt, mint a többi élsportoló. Míg az átlagos tornász 1976-ban 47,1 kg volt, 1992-ben már csak 39,9 kg-ot nyom alattuk a mérleg. Általános nézet, hogy a nőies domborulatok csökkentik a teljesítményt, ezért sok lány – vagy éppen edzője – bármire képes, hogy a serdülőkor fejlődése lelassuljon, elmaradjon. Emellett a gimnasztikában számos szubjektív tényező van: a külső akár a pontszámot is befolyásolhatja. További probléma, hogy az edzők teljesen szabad kezet kapnak, és zárt világukba aligha van betekintés.

Amerikában épp áll a bál: a szexuális zaklatás sem ritka ezekben a berkekben

Az élsport a régi, patriarchális rendszer képviselőinek a fejében egy elszigetelt, kőkemény világ, ahol az olimpiai aranyérem jegyében egy sor olyan dolog is megengedett, ami a kinti világban kétségkívül súlyos bűncselekménynek számít. Ez lehet az oka annak is, hogy Kiss László viszonylag hosszú időn keresztült molesztált és erőszakolt meg nőket, míg az egyikük – Takáts Zsuzsanna – feljelentést tett. Ez az oka annak is, hogy Kissnek nem kellett letöltenie teljes büntetését, és szabadulása után semmi akadálya nem volt annak, hogy fiatal lányok és nők edzője legyen. Sőt, a társadalom megbecsült tagjává válhatott, még uszodát is neveztek el róla.

Az utóbbi időben világszerte egyre több botrány került a nyilvánosság elé: az Egyesült Államokban a napokban robbant a bomba, hogy az Amerikai Tornászszövetség több tucat panaszt hagyott kivizsgálatlanul az edzői által elkövetett szexuális abúzus ügyében. Egy sokkoló, friss felmérés szerint 1996 és 2006 között 54 edzőre is érkezett panasz, de a szövetség figyelmen kívül hagyta azokat az eseteket, amikor nem maga a sportoló vagy annak gondviselője tett panaszt. Az indoklás: tartanak attól, hogy az edző hírneve csorbul, amennyiben a vádak hamisnak bizonyulnak.

A IndyStar riporterei ehhez képest igazolták, hogy négy ilyen esetben mindenképpen igaznak bizonyultak a zaklatással kapcsolatos vádak.

Előfordult, hogy hónapokkal, gyakran pedig évekkel a történteket követően az edző lebukott, és bíróság előtt kellett felelnie a tetteiért. Ezek az esetek azért is aggasztóak, mert a zaklatást, erőszakot elszenvedett áldozatok a civil életben is gyakran szégyellik magukat a történtekért, ezért nem tesznek feljelentést, de egy zárt, kompetitív közösségben, ahol súlyos függőségi viszonyok befolyásolják az előremenetelt, sok lánynak lehetősége sincs arra, hogy panaszt tegyen edzője ellen: nem ugrálhat, hiszen óvodás kora óta az aranyért küzd.

Forrás:
AFP Europress Fotóügynökség

Nem csak barbár módszerekkel lehet olimpiai bajnok tornászt nevelni

„Azt, hogy az egész világ látja az egész testedet hosszú perceken keresztül egy szűk tornaruhában, soha nem lehet megszokni. Ez egy olyan sportág, ahol rengeteg kritikát kap az ember: elsősorban az edzőitől, de egy idő után kialakul egy erős önkritika is, ami van, hogy öngyűlöletbe fordul. Velem is többször előfordult, hogy a soromra vártam, és szorongtam, hogy nem vagyok-e túl kövér. Miközben persze szigorú étrend szerint élünk, és sokszor vagyunk éhesek...” – meséli az ESPN magazinnak a 28 éves Alicia Sacramone amerikai tornász, aki 2013 januárjában vonult vissza a sporttól.

Alicia állítja, hogy azóta fogadta el és szerette meg igazán a testét, hogy szakított az élsporttal, és testpozitív kampányba kezdett, hogy a jövő sportolói – különösen a tornászok – ne szorongjanak állandóan a külsejük és a teljesítményük miatt, hiszen ez nemcsak a pszichéjüket őrli fel, de a teljesítményt is korlátozza. Sacramone első gyermekét várja, a barátai már fogadásokat kötnek arra, tornász lesz-e a kis utódból: a olimpikon ezt nem ellenzi, mert bízik abban, hogy a barbár tendenciák kiszoríthatók az edzőteremből kellő tudatossággal.

„A teremben sokkal több személyes, mint szakmai problémával kell megküzdenünk naponta. Szakítanunk kell azokkal a barbár módszerekkel, amikor szaunaruhába tekerve teperünk a futópadon, és közben ordít az edző, mint a sakál, hogy vastag a combod. Fontos, hogy egészséges énkép alakuljon ki a sportolókban, és elfogadják magukat” – teszi hozzá Sacramone, aki edzőként egy egészen új stílust próbál megvalósítani a gimnasztikában. Úgy véli, csak azok a lányok, nők mernek majd magukért kiállni lelki terror és szexuális abúzus esetén, akiket úgy neveltek, hogy elfogadják, szeressék és tiszteljék magukat, ahogyan vannak...

virágéknál

„Victoria Beckhamnek is szőrös a lába valószínűleg” – Papp Virág azt rajzolja meg, amiről mások nem vesznek tudomást

Virág karakteres alkotásait végül is tényleg így foglalhatnánk össze a legegyszerűbben: csöcsök, szőrös lábak, borostás hónaljak. Ez viszont csak a felszín – ami alatt komoly mondanivaló van. Az alkotásoknak három fő irányelve van: body positive, gender sensitive, self-love – azaz a pozitív testkép, a genderszenzitivitás és önmagunk szeretete.

Szerzőnk és szerkesztőnk, Viola interjúját ide kattintva olvashatjátok.