Barok Eszter Szexi nőcsábász és olcsó lotyó:miért nincs értelme a kettős mércének?

Szexi nőcsábász és olcsó lotyó: miért nincs értelme a kettős mércének?

Nőcsábász, szívtipró, Casanova, macsó, forróvérű latin szerető, szexmágus – mondják arra a férfira, aki sok nővel bújik ágyba. Könnyűvérű lotyó, könnyen kapható ribanc, szextárgy, olcsó kis senki – hangzik a verdikt, ha a nőnek van sok partnere. Egy kicsit vonatkoztassunk el a kényszeres promiszkuitástól, és figyeljünk csak egy dologra: vajon miért elvárás, de legalábbis bocsánatos bűn a gyakori partnercsere a férfiaknál, és miért a létező legsötétebb dolog a nők esetében? Minderre az elmúlt évszázadokban rengeteg elmélet született, amelyek sorra megdőlni látszanak.

Az evolúciós biológia érvelése megdőlt

„A férfinak több szexre van szüksége, mint a nőnek.” – Tévedés, hiszen mindkét nem igényli a szexet, és talán az sem véletlen, hogy a nő egész életében képes rá, míg a férfiaknál egy bizonyos kor fölött megjelennek az erekciós problémák.

„A férfinak több nőt is meg kell termékenyítenie, 'benne van a program'." – A fajfenntartáshoz tisztán biológiai alapon mindkét nemnek ugyanannyi érdeke fűződik. Emellett tény, hogy nem vagyunk állatok, és a szex sem minden esetben az utódnemzéshez kötődik: az örömszerzés manapság gyakrabban számít célnak.

„Az apa sosem biztos: a férfi csak akkor tudhatja, hogy tőle van a gyerek, ha a nő hűséges. Neki viszont ugyanehhez nem kell hűségesnek maradnia.” – Amellett, hogy nem minden aktusból születik, születhet utód, és ez az alkalmi kapcsolatok esetében nem is cél, ma már nem egyedül a férfi dolga, hogy az utódot anyagilag támogassa, ezért ez az érvelés is lassan a múlt ködébe vész.

A vallásos érvelés megdőlt

A katolicizmus térhódításával kétféle nőkép került reflektorfénybe évszázadokon át: a szent szűz, aki életét áldozza a hitért, a szegények és a betegek segítségéért, s apácaként éli le életét, illetve az anya, aki korán – és szüzen – férjhez megy, majd évente gyermekeket hoz a világra urától, és mártír anyaként a családnak rendeli alá egész életét.

A kétféle ideális nőképnek közös keresztmetszete is van: a Szűzanya, a katolicizmus eszményi nője.

A valóságban természetesen a kettő közül egyik nősors megélése sem jár automatikus kielégüléssel, azonkívül ez azért igen szűk mozgástér ahhoz képest, hogy a férfi viszont bármi egyéb is lehet: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Ma már természetes, hogy nem tehet mindenki szüzességi fogadalmat vagy rendelheti alá életét az anyaságnak, a szűzanyai lét megvalósítása pedig egészen egyedülálló, egyszeri életfeladat volt, s mint olyan, megismételhetetlen....

Forrás:
iStock

A régi társadalmi rendet alátámasztó érvelés megdőlt

Azok a férfiak, akik évszázadokon keresztül részt vettek a törvényhozásban és a végrehajtásban, alapvetően többet engedtek meg maguknak, mint a nőknek. Érdekesség, hogy azokban az országokban, ahol a szélsőséges iszlám saría törvénykezése szerint halálbüntetés – megkövezés – jár a házastársi hűtlenségért, a nőket nyakig temetik a földbe, a férfiakat viszont csak derékig. Az utóbbi esetben a menekülés természetesen lényegesen könnyebb.

A megkövezés nemcsak hűtlenség esetén reális opció, hanem akkor is, ha a nő erőszak áldozatául esett. Mindez egy olyan világban, ahol gyakorinak számít, hogy a fiatal fiúkat prostituált avatja be a szexualitás rejtelmeibe...

Jól látszik, hogy ezeket a törvényeket az önzés hívta életre, mint a kettős mércét tükröző ítéleteket általában.

Manapság a szociálpszichológusok már azt mondják, hogy nem eltérő biológia áll a férfi- és a női félrelépések gyakoriságának esetleges eltérései mögött, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a nőket zordabban ítélik meg ezekben az esetekben, azonkívül egyszerűen kevesebb idejük és energiájuk marad a hűtlenségre – mivel a háztartás és a gyereknevelés terhei nagyobbrészt rájuk nehezednek. A valóságban persze egy hazug, hűtlen férfi semmivel sem vonzóbb, mint egy hasonló erkölcsi alapokon működő nő: a nem monogámiát legfeljebb etikus alapon érdemes bevállalni, ha valaki mindenképp erre vágyik.

600

Mi a különbség a hűtlenség és az etikus nem monogámia között?

A hűtlenség egyenlőtlenségre és hazugságra (de legalábbis elhallgatásra) épül, míg az etikus nem monogámia lényege, hogy

a, mindegyik résztvevő őszinte egymással, senki sem hazudik a másiknak;

b, minden résztvevőt ugyanazok a jogok illetnek;

c, a biztonságos szex feltételei megvalósulnak.

Aki – akár férfi, akár nő – nem érzi magát jól monogám kapcsolatban, ezt az utat is választhatja.

Ha nincs érvelés a kettős mérce mellett? Ideje lerombolni!

Az utóbbi időben egyre több sztár áll ki a női szexualitás szabad megélését korlátozó régi, patriarchális hiedelmek ellen. A legismertebb közülük a harmadik generációs feminizmus élharcosa, Beyoncé, aki rendszeresen és részletesen beszél arról, hogy mennyire veszélyes, hogy a nőket túlszexualizálja a társadalom (elvárják tőlük, hogy mindig vonzóak és szexik legyenek, és a reklámokban női mellekkel és popsikkal adnak el mindent a hamburgerektől az autókig), ugyanakkor a tényleges szexuális aktivitást súlyosan szankcionálja: a szabad(os) nő csak értéktelen, olcsó ribanc lehet.

Beyoncé mellett Miley Cyrus, Rihanna, Taylor Swift, Madonna, Kristen Stewart, Lady Gaga, Kesha, Selena Gomez, Demi Lovato és Sinead O’Connor is rendszeresen beszél arról, hogy ideje lerombolni azokat kártékony, elnyomó és nemritkán áldozathibáztatásba torkolló mítoszokat, amelyek a kettős mércét napjainkban is éltetik, és ezzel egyúttal a további egyenlőtlenségeknek is megágyaznak.

Miért is?

Mert sokkal jobb mindannyiunknak olyan társadalomban élni, amelyben a férfiakat és a nőket egyenlő jogok és lehetőségek illetik, és egyik nemnek sem kell a kromoszómái, hormonjai és nemi szervei miatt többet tűrnie, mint a másiknak....