Tudjátok, amikor kaptok egy csomó levelet, sokat cseteltek, és próbáljátok értelmezni, hogy ő azt valószínűleg úgy gondolta, hogy… Hogy is gondolta?! Mivel nincs hang, nem érzitek a szarkazmust, az iróniát, és még az emojik is komolyan gondolkodóba ejtenek, a rövidítések pedig végképp kiborítanak. Ha azt írja, hogy K, azt azt jelenti, hogy oké, mehettek moziba, vagy azt, hogy háát, nem annyira cool, de elmegy? WAH.

Mert ugye, ha első randin csókolóztok, akkor könnyűek vagytok, de ha nem, akkor prűdek. Különben meg ki fizessen, és mikor lehet bevallani, hogy szimpi a másik?! Hé, nyugi, a lényeg, hogy úgy csináljátok, hogy nektek jó legyen. A szeretlek szó is akkor mondódik ki időben, amikor úgy érzitek, hogy jön.

Ó igen. Ez egy létező jelenség. Mind annyira édesek, magukba bolondítanak, aztán eltűnnek. Felszívódnak. Köddé válnak. Ti meg ott maradtok a szívszaggató fájdalommal és kismilló kérdéssel. Hiába nem volt semmi, ugyanúgy végigszenveditek a szakítás öt fázisát.

De komolyan. Nem jobb időben kiszűrni, hogy kivel nem passzoltok össze? De mikor és hogyan kérdezhettek rá, hogy milyen volt az előző kapcsolata? Mit szeret az ágyban, és mi van, ha kinevet, mert szeretem nyuszifülnek hívni a plüssöm? Te jó ég, mennyi para! A viccet félretéve, nyugodtan kérdezzetek rá bármire. Attól még nem lesztek fanatikusok vagy erőszakosak, hogy őszinték vagytok, és szeretnétek tudni, hogy mit vár a másik egy párkapcsolattól.

Ismerős a helyzet, hogy neten be nem áll a szátok, aztán élőben alig megy a beszélgetés? Izzasztó helyzet, rém kínos. Mindenesetre néha pont jól is elsülhet, mert ha élőben először visszahúzódóak vagytok, és írásban meg cseverészősek, lehet, hogy eléritek, hogy türelmes legyen a pasi, és kivárja, míg megnyíltok élőben is.

Néha ugyanis a srácok komolyan veszik. Túl komolyan. Annyira, hogy egy ártatlan szexi flörtölésből alapnak veszik az éjszakát az első randin. Meh.