Ha lekattintottátok ezt a cikket, akkor vagy csak egy kezetek van, vagy be van gipszelve. A viccet féretéve, ez a cikk most nem valami szuperúj lófaroktípust fog bemutatni, csupán szeretnék egy löketet adni nektek azokra a reggelekre, amikor úgy érzitek, hogy a hajatok egy konc, egy cirokseprű a fejeteken, pedig érdemes megbecsülnötök és értékelnetek.
Nem csináltam titkot a hallássérülésemből sosem, írtam már nektek számtalanszor ezzel kapcsolatban. Nem titkolom azt sem, hogy a bal kezem mozgássérült, itt fotón is felvállaltam nektek, mint szeretnivaló kis hibát a testemen. Képzelhetitek, milyen helyzetbe kerültem akkor, amikor rájöttem, hogy fél kézzel elég nehéz lesz kezelnem az egyre hosszabbá váló hajamat.
Amikor elég hosszú lett ahhoz, hogy copfba fogjam, keresnem kellett egy technikát, hogy kivitelezhessem A trükköt, amivel lófarokba fogom a hajam, na, meg néhány frizurának is örültem volna, amit meg tudok csinálni egyedül is. Elég hamar kiderült, hogy a lófarok lesz az én bevett frizurám a kócos, hányaveti, leengedett haj mellett. Ebből indultam ki később, amikor már meguntam a sima copfot. De haladjunk csak sorban! Bátran használjátok ám ti is a trükköket, ha gipszbe kerülne a kezetek, vagy ilyesmi. Sosem lehet tudni, nem igaz?
Sima lófarok
Szóval, a sima lófarok. Könnyűnek tűnik, de nem az. Kell hozzá egy láb, egy jól funkcionáló (esetemben a jobb) kéz, egy jól beakasztható bal kéz hüvelykujja, meg a kád széle. Az első lépés az, hogy lehajolunk, és előre fésüljük az összes hajat. Ez azért fontos, mert különben olyan rések támadnak a hajszálak között, amik ha copba fogjátok a hajatokat, úgy maradnak. És az nem esztétikus.
Az előrehajlást mosolyogva kell kivitelezni. (Igen, néha a sálammal a nyakamban jut eszembe, hogy copfozni kéne mégis.) Így:
Aztán a jobbik kezetekkel összefogjátok a copfotokat, a lábatokat felrakjátok a kád szélére, majd a gipszezett karotokat rátámasztjátok könyökkel (a gipsz nehéz lesz, én meg nem tudom tartani), és a gipszes kezetek ujjai közé teszitek a hajcsomót a jobbik kezetekből, így nyugodtan tudjátok a jobbik kezetekkel gumizni körbe-körbe. Aztán pedig egy kézzel szorosra húzzátok, és voilá! Kész is! Elsőre nem biztos, hogy összejön, de ez egy ilyen buli.
Ő itt elégedett:
Én nem mindig vagyok az. Nem tagadom, volt már, hogy fél óra izzasztó művelet után elégedetlen voltam, és hagytam a fenébe az egészet. Átlagban négy-öt próbálkozás után leszek elégedett az eredménnyel.
Laza konty
A lófaroktól már csak egy lépés a laza konty, és mivel kétbalkezes vagyok fél kézzel én kizárólag laza, kócos kontyot tudok készíteni. Jobbik kezetekkel (gipszmentessel) csavarjatok a copfotokon párat, aztán lábat a kád szélére, gipszes kéz rá, ujjakkal konty megtart, jobbik kézzel gumiz. Kész! Hajdísznek ajánlok egy kaméleont!
Loknis lófarok
Ugyanaz a történet, mint a sima lófarok, csak előtte be kell sütnötök hajsütővassal pár tincset. Elég fárasztó meló, és mivel gipszes kézzel nem tudjátok nagyon különválasztani a tincseket, nem lesz könnyű dolgotok. Mindenképpen csíptetős hajsütővassal álljatok neki, az ugyanis elkapja helyettetek a tincseteket. A folyamat a követező:
1. Jobbik kézzel egy tincs különválaszt.
2. Jobbik kézzel hajsütővas felvesz, csíptet, teker, kienged.
3. Hajsütővas letesz.
És aztán elölről. Gondolom, nem kell magyaráznom, miért szánok erre órákat évi két-három alkalommal, azt is ünnepekkor? Lehet, hogy ezt inkább ebbe a cikkbe kellett volna írnom, amikor a VOUS-lányok arról vallottak, hogyan NE göndörítsetek hajat. Hm.
Csavart lófarok
Szintén a copfos történet, annyi különbséggel, hogy egy felső és egy alsó copfot kell készítenetek a leírt módszerrel, majd a felső, kisebb copfot a nagyobb töve köré kell kanyarintani, tűvel biztosítani. Semmi extra, de legalább kicsit másabb. A kád széle továbbra is jól jön.
Kifordított lófarok
A legegyszerűbb történet, csak én annyira nem szeretem. De aki többre nem képes, ne válogasson, nem igaz? Copf tarkón összefog, gumiz, lyukat keres, átfordít, megszorít. Majdnem tiszta egykezes meló.
