Sajnos nem sok ember mondhatja el magáról, hogy szereti a munkáját. Még kevesebb van, aki kilépett a komfortzónájából, otthagyta a biztos, de őt boldogtalanná tévő állását, és végül megtalálta a hivatását. Boldog vagyok, hogy én is közéjük tartozom. Ma már másoknak segítek, hogy ők is megtapasztalják ezt – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be cikkét. A következő sorokban Fehérvári-Varga Judit írását olvashatjátok.
Minden jól indult
Az egyetem elvégzése után sem tudtam még, mi is akarok lenni igazán. De szerettem volna dolgozni, így egy barátnőm ajánlására egy multinál helyezkedtem el, pénzügyi területen. Eleinte élveztem a munkát. Jó fej kollégáim voltak, elég jól kerestem kezdőként, és a munkám is érdekesnek tűnt. Körülbelül egy-két év után viszont elkezdtem unni, majd később szép lassan meg is utáltam. Persze próbáltam tenni ellene: váltottam munkakört, de csak ideig-óráig segített.
Mivel továbbra sem tudtam, mit is szeretnék csinálni, nem volt könnyű megtalálni a kiutat. Más céghez nem pályáztam, mert éreztem, nem a pénzügy az én utam, de mivel nem tudtam, mi lenne az, azt sem tudtam, hová pályázzak. Folyamatosan romlott a teljesítményem és a hangulatom is az évek alatt: lassan annyira rosszul éreztem magam a bőrömben, hogy időről időre kivontam magam a munka alól egy-egy – szerencsére kisebb – betegséggel.
Olyan az életünk, mintha hintában ülnénk
„Az életben nincsenek fekete-fehér dolgok, és míg a mások életét hajlamosak vagyunk sokkal könnyebbnek vélni a sajátunknál, mindenkinek megvan a saját keresztje, amit cipelnie kell. Van, akinek látványos a terhe, van, akinek nem, de mindenkinek vannak. És mivel nincsenek tiszta szituációk, el kell azt is fogadnunk, hogy a mérleg nyelve egyszer-egyszer jobban kileng. Főleg, ha lefelé. De az biztos, csak így van értelme a másik oldalnak is.”
Éreztem, hogy ez így nem jó
Ott voltak a jelek az orrom előtt: csak a hétvége éltetett, utáltam a hétfőt, egyre ingerültebb voltam, és időnként le is betegedtem. Végül beiratkoztam egy tanfolyamra, ami mindig is érdekelt – de semmi köze nem volt a pénzügyhöz –, és itt ugrott be: a HR szakma lenne nekem való, hiszen szeretek emberekkel foglalkozni, segíteni nekik.
Elkezdtem ilyen állásokat pályázni, de sajnos nem volt sikerem. Hét év pénzügyi, minimális HR tapasztalattal a hátam mögött senki nem hívott be interjúra. Egyre jobban éreztem, hogy a pénzügy nem az én utam, a HR-t viszont tényleg szerettem volna, de nem sikerült. Közben a munkahelyemen egyre rosszabbul éreztem magam. Eljutottam arra a pontra, hogy egy reggel sírva mentem be dolgozni, akkor döntöttem: felmondok, akkor is, ha nincs másik munkám, de nem szenvedek tovább.
Kiléptem a bizonytalanba
Leírhatatlan érzés volt, a mai napig emlékszem rá: olyan határtalanul szabadnak éreztem magam, mint még azelőtt soha. Egyszer sem bántam meg, hogy így döntöttem. Annak ellenére sem, hogy nem kopogtatott rögtön az új álláslehetőség.
Már az is boldoggá tett, hogy nem kell minden nap szenvednem.
Hat hónapig tartott, amíg megkaptam azt az állást, amit már régóta kerestem. A hat hónap alatt persze nem volt mindig könnyű: a sokadik sikertelen interjú, a számtalan válasz nélkül maradt pályázatom után elfogott néha az elkeseredés. Ilyenkor azzal biztattam magam: ha nem én kaptam meg, akkor ez biztosan nem az én állásom. Ha az enyém kell hogy legyen, akkor az enyém lesz. Azt hiszem, a hit volt az, ami elvezetett hozzá. Az, hogy belül végig hittem benne, elérem a célomat.
Amikor elértem a kitűzött célt
Leírhatatlan, milyen volt megkapni, amiért hónapokig küzdöttem – végre valóban örömmel és mosolyogva indultam dolgozni minden reggel – igen, hétfőn is! Olyan munkát végeztem, amit nagyon szerettem, és éreztem, hogy jó vagyok benne. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, lelkes voltam, motivált és boldog.
Így motiváljátok magatokat, mikor úgy tűnik, minden összedől
„Van az úgy, hogy a dolgok összejönnek és semmi sem sikerül. De fontos, hogy ebben az időszakban se hagyjátok el magatokat és a lelkesedéseteket. Íme pár jó tanács, hogy miket érdemes figyelembe vennetek és megtennetek ebben a nehéz időszakban.”
Ez még nem a végállomás: más volt a hivatásom
Szerettem ezt a munkát, hasznos tapasztalatokat szereztem, sokat tanultam, de pár évvel később végül mégis máshol találtam meg önmagam. Hogy miért döntöttem amellett, hogy ismét módosítsak azután, hogy ennyit küzdöttem érte? Mert nagyon motivál az, hogy másokat is átsegítsek azokon a nehézségeken, amiken nekem is keresztül kellett mennem. Most a helyemen vagyok: life coachként segítek abban, hogy ügyfeleim megtapasztalják azt, amit én: olyan életet éljenek és olyan munkájuk legyen, ami boldoggá teszi őket. Segítek a hozzám fordulóknak úrrá lenni a nehézségeiken, elsősorban abban, hogy megtalálják azt a munkát, ami igazán boldoggá teszi őket.
Ha úgy érzitek, nem vagytok a helyeteken, de valamiért még nem sikerült a munkahelyváltás, ne szégyelljetek segítséget kérni:
sokszor egy külső szemlélő segít nektek meglátni, és rávezetni titeket, hol van bennetek a gát.
Szeretem a hétfőt Facebook-oldalamon hasznos tanácsokat osztok meg azokkal, akik szeretnék megtalálni az álommunkájukat, és akinek ez kevés, személyes konzultáció keretein belül találjuk meg közösen a hivatását. Az én küldetésem: segíteni másoknak azt megtapasztalni, amit én, hogy kiléphettek a mókuskerékből, és megtalálhatjátok azt a munkát, ami igazán nektek való.
Az ide vezető út nem mindig könnyű, de saját tapasztalatból tudom, végül megéri a fáradozást. Ha ti is ebben a cipőben jártok, remélem, inspirál titeket az én történetem. Nektek is sikerülhet, ha tesztek érte!
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
