Közlekedéskultúra-fejlesztésemnek sokadik fejezetét olvashatjátok, ugyanis még mindig hihetetlen módon hiszem, hogy meg tudom változtatni más emberek hozzállását. Bosszantó eset történt velem ezen a gyönyörű hétfő reggelen (is).
Azzal kezdeném, hogy, mint oly sok nő, én is a karomon hordom a botrányosan nagy táskámat. Nóri már lerántotta a leplet arról, hogy is megy ez az újságírósdi: baromira nem úgy, mint ahogy azt Carrie Bradshaw-tól láttátok. Szóval, otthonról hozzuk az ebédet is, így a táskánk tutira tömve lesz, van, hogy felér még egy fél emberrel mellettünk.
„Hülye ribanc, menj már arrébb!” – így viselkedik egy intelligens ember reggel a tömegközlekedésen
Szívügyemnek érzem a közlekedési kultúra fejlesztését. Talán azért, mert kisiskoláskorom óta használom a fővárosi tömegközlekedést, így minden álszentség nélkül kijelenthetem, hogy tudok egy s mást a budapesti utazásról. Ismét kérnék valamit!
A cikk folytatása ITT következik.
Kertvárosból járok a városba, így a tömeghez hozzá vagyok szokva, az nem zavar. Felszállok a tömött buszra, minimum, hogy a táskámat magam elé veszem, több okból is. (Azt senki ne kérje tőlem, hogy tegyem a földre.) Szóval tömött busz, már-már én is alig férek fel, de azért ha egyet jobbra tipeg mindenki, még pár utastársammal felférünk – így is lett.
Zöty, zöty, következő megálló!
Megszámoltam, négy, azaz 4 különböző busz áll meg abban a megállóban, amihez érkeztünk. Már kinyitni is nehéz az ajtókat, hiszen meg kell mozdulni a heringpartiban, hogy kinyíljon, mindegy, kinyílt. Csávóka szállna fel, konstatálja, hogy egy légy sem férne már fel, erre ő megindult, és lökött egyet a tömegen, hogy felférjen.
Valahogy így!
Durrant az agyam:
Ha ennyire sürgős, akkor jöjjön!
Leszálltam, inkább várok egy következő buszt, de nem fogom megenni más haját, nem akarom idegen emberek kabátját még közelebbről szagolni. Okos enged elven inkább elkerültem, hogy az Örsön már az idegosztály emberei várjanak.
Aha, csakhogy az okost általában megszólják, ahogy tették velem is. A már említett úriember nem hagyta szó nélkül hősies tettemet, mikor leszáltam (én és a táskám), nyilván jóval több hely lett. Annyi, hogy a pasas még a nagy arcával együtt is kényelmesen elférjen:
Mit pattogsz, cica? Van még egy csomó hely!
Szó nélkül vigyorogtam rá, hogy ennyire okos volt, és magamban kívántam neki nagyon szép napot.
Kedves BKK-ellenőrök! Legyenek kedvesek ellenőrizzék a bérletemet!
Tömegközlekedéses sztorija mindenkinek van, jó és rossz egyaránt. A jegyellenőr a legtöbb esetben sajnos nem egy hálás munka, ezt a cikket sem fogják kiragasztani az öltözőbe.
Elhiszem, hogy mindenki siet és stresszes reggelente, de nem Volán-buszt várunk, ami csak óránként közlekedik. 8:00-ra járok az irodába, és a kis „kitérőmmel” is 7:53-ra már a kávémat ittam az asztalomnál és kezdtem el pötyizni ezt a cikket.
Szépen megkérek mindenkit, hogy induljon el időben, és ha látja, hogy már nem fér fel a buszra, metróra, villamosra, inkább várjon egy másikat, a saját és mások idegrendszerét is kíméli így!
