Egyéb kategória

Csodák még léteznek: megbarátkoztam a futással – elárulom, mi kellett hozzá

Szerencsére elmúlt – legalábbis szeretném hinni – már az az időszak, hogy a tavasz beköszöntével telis-tele lettek a női magazinok címlapjai a #bikinibody eléréséről szóló cikkekkel. Igen, tudjuk, néhány tuti tipp, trükk, módszer, és máris kész az álomalak... De kit érdekel a tökéletes test, ha simán szenvedélyből is futhatunk? Mondjuk mert jólesik, mert segít levezetni a stresszt, mert kizökkent a hétköznapokból. Elképzelhetetlennek tűnik? Nyugi, senki én sem gondoltam volna, hogy egyszer így érzek majd – 3 dolog kellett ehhez.

vous - 2017.06.12.
Csodák még léteznek: megbarátkoztam a futással – elárulom, mi kellett hozzá

Minden tavaly kezdődött – és véget is ért

Tisztán emlékszem arra a tavalyi napra, amikor elhangzott a kérdés a szerkesztőségben: ki szeretné lefutni a 6 kilométeres IRONGIRL versenyt? A következő pillanatban a magasban volt a kezem. Hogy akkor mit gondolhattam, nem tudom… A futás és én ugyanis 23 éven keresztül nem voltunk jó barátok, mondhatni messziről kerültük egymást. Valahogy nem indult jól a kapcsolatunk: az iskolában a kezdetektől gyűlöltem, ahogy lehetett csaltam, felmentést kértem és kifogásokat kerestem. Majd eljött a fordulópont: valamiért akkor, ott úgy gondoltam: miért ne futhatnék? 

Jól döntöttem, jó kezekben voltam, a hónapokon át tartó felkészítést ugyanis az 51-szeres IRONMAN, Kropó Péter tartotta. A kiképzést túléltük, a versenyt lefutottam, a futást azonban nem szerettem meg. Miért is szerettem volna? Addig volt jó, amíg a cél lebegett a szemem előtt.

Objektum doboz

Egyévnyi láblógatás következett: a sportruha ment a szekrény aljára, a futós appok a kukába, és elértem, hogy márciusra annyi feszültség gyűljön össze bennem, hogy hiányoljam, ismétlem: hiányoljam a futást.

Így történt hát, hogy adtunk még egy esélyt a kapcsolatunknak. Az elmúlt hetekben rájöttem, a motiváción és az akaraterőn kívül 3 fontos dolgot érdemes „beszereznetek”, ha azt szeretnétek, hogy a futás a mindennapjaitok része legyen.

Találjátok meg a tökéletes cipőt!

Kezdjük is az első és egyben a legfontosabb pontnál: a futócipő. Kezdő – kezdő? nullkilométeres – futóként az ember nem feltétlen gondolja, hogy érdemes lenne beruházni egy komolyabb futócipőre. Hisz mi van, ha mégsem jön össze a terv? Mégsem fér bele annyi edzés, mégsem használja ki annyira, hogy megérje a rá szánt összeget.

A tavalyi „szezont” életem első és egyben nagyon amatőr futócipőjével toltuk végig, idén azonban magasabb szintre emeltem a dolgot: egy új darabbal bűvült a cipőgyűjteményem. 

Objektum doboz

A „running buddymmal” – akiről később mesélek bővebben – azt valljuk: 

a jó futócipőt csak szabadon engedjük, és fut helyettünk.

Nos, ha ez a valóságban nem is történik meg, a következőket mindenképp tudja a tökéletes cipő:

  • kényelmes;
  • kellőképpen tartja a bokát, de nem szorít;
  • szétoszlatja a terhet, ami futás közben a gerincet éri;
  • csillapítja az ütődéseket;
  • légáteresztő;
  • ja, és amit nem hagyhatok ki: szuperjól néz ki.

Találjátok meg a tökéletes futótársat!

Amint említettem a running buddy jelenség létezik: valakivel együtt ugyanis könnyebb futni. Na jó, nem könnyebb, de mindenképpen motiváltabb vagyok, ha az illető – az én esetemben az unokatestvérem – azt mondja: márpedig ő várni fog a szokásos találkozópontunknál. Merthogy mi nem együtt nyomjuk a reggeli edzést, de hetente egyszer mindenképp összefutunk egy puszira – és egy szelfire. Ezáltal ő is motiváltabb, és én is több kedvvel indulok neki a „túrának”. 

A mi esetünkben az együtt futás hamar meghiúsulna, ő ugyanis sokkal kitartóbb, szívósabb és jobb futó, mint én, így a kettőnk történetének két vége lehetne:

  • ő fut a kedvemért kevesebbet, és elalszik az én tempómban;
  • én futok a kedvéért többet, és azt is kínkeservesen szívrohammal megspékelve teszem.

Ha azonban találtok egy olyan embert, aki majdnem azonos tempóban fut, mint ti, higgyétek el, minden könnyebb lesz. Az sem baj, ha egy kicsit gyorsabb az illető, így fennáll az esélye annak, hogy feléled bennetek a versenyszellem, és emeltek a gyorsaságotokon. A lényeg: ne egyedül csináljátok!

Objektum doboz

Találjátok meg a tökéletes napszakot!

A jó társaság mellett fontos, hogy ismerjétek a határaitokat, és azt, mi is az, ami nektek igazán jólesik. Érdemes kitapasztalnotok, melyik az a napszak, amikor könnyebben rászánjátok magatokat a futásra, amikor nem sajnáljátok rá az időt, és amikor a legkönnyebben belebújtok a már említett álomcipőbe.

Nem okoztam meglepetést magamnak, early bird üzemmódban élem az életemet, így egyértelmű volt: a hajnali futás a legjobb számomra. Ismerem a lustasági faktoromat, munka után semmi, de semmi kedvem nem lenne még sporttal fárasztani magamat, arról nem beszélve, hogy a legtöbb ember akkor vág neki: tele a pálya, fullon a rakpart. Ráadásul nincs is jobb érzés annál, mint amikor már 5-6 kilométerrel a hátam mögött, kicsattanó energiával és frissen mosott hajjal indulok munkába. 

Objektum doboz

Nos, ha ezek megvannak, már csak pár apróság van hátra, de arról majd egy másik cikkben.

Felkiáltójel

Ha még többet olvasnátok futással kapcsolatban…

…ezeket a korábbi cikkeinket ne hagyjátok ki! 

Ajánlott cikkek