A kezdeti szimbiotikus állapot, a rózsaszín köd elmúltával elő fognak kerülni olyan kérdések, amikben nem értetek maradéktalanul egyet a párotokkal. Ezek aztán konfliktusok forrásává alakulhatnak, veszekedéssé fajulhatnak, ahol könnyen megsérülhettek mindketten.
Tudom, hogy igazam van
Általános elképzelés, hogy egy vitát meg kell nyerni, meg kell győznötök a másikat a saját igazatokról.
A párkapcsolatban – egyébként minden más kapcsolatra is igaz ez – viszont amint „győzni” akartok, már veszítettetek is.
Ugyanis ha a csatát meg is nyeritek, a háborút nem: a vitában végül a párotok fölé kerekedhettek, de a kapcsolatotok ekkor biztosan sérül. Márpedig jó esetben a párkapcsolatotok fontosabb, mint a saját igazatok hajszolása. Ahhoz, hogy a konfliktus kimenetele win-win legyen, attitűdváltozásra van szükség.
Ez így nem oké
Az attitűdváltásban a legfontosabb dolog az elfogadás: fogadjátok el, sőt, örüljetek annak, hogy a párotokkal különböző a véleményetek. Éppen ezektől az eltérő nézőpontoktól, kérdésektől, eszmecseréktől tud fejlődni a kapcsolatotok, ettől lesz gazdagabb a közös életetek! A nézeteltérést ne konfliktusként fogjátok fel, hanem egyfajta feltárásnak, a szeretett másik lelkének alaposabb megismerésének.
Ehhez szükségetek lesz egy jó adag nyitottságra, arra, hogy a saját véleményetek sulykolása helyett valóban meghallgassátok a másikat is. Legyen vitatkozás helyett ez egy eszmecsere!
„Igen, de…”
Hasznos lehet, ha a szótáratokból törlitek a „de” szócskát, és az „és”-sel helyettesítitek. Hallgassátok meg a másik mondandóját, majd a jól megszokott „igen, de…” kezdetű mondat helyett mondjátok, hogy „igen, és…”, így mondjátok el a saját véleményeteket. Haladók megpróbálkozhatnak azzal is, hogy a másik meghallgatása után az „igen, a nézőpontodban nekem az tetszik, hogy… és szerintem…” bonyolultabb szerkezetet használják, azaz mindig találnak valami szimpatikus dolgot a másik véleményében is, amihez tudnak kapcsolódni.
Tartsátok tiszteletben egymást
Emellett mindenképpen tartsátok tiszteletben egymás érzelmeinek elfogadását. Ismerjétek fel és fogadjátok el a másik indulatait: legyen az szomorúság, félelem, düh vagy szorongás – ezeket ne kérdőjelezzétek meg, sőt, mondjátok is ki ezt a felismerést. Ha úgy kezditek, hogy „értem, hogy ez dühít téged…”, akkor egyrészt máris empatizáltok a másikkal, másrészt a párotoknak is lehetőséget adtok, hogy pontosítson, vagy bátrabban megnyíljon.
Lehet, hogy a kiabálás mögött nem is düh, hanem inkább félelem rejlik.
Konfliktus = tanulás
Valójában a másik nézőpontjának megismerése, eltérő vélemények egymással való megosztása egy tanulási folyamat. Tanuljátok ilyenkor a másik működését, beleláthattok az értékrendjébe, korábbi tapasztalataiba. Ha meglátjátok, hogy a konfliktus valójában egy lehetőség a tanulásra, akkor már el is jutottatok a célig, hiszen a közös tanulás mi más, ha nem win-win szituáció?
Két ember kell hozzá
Persze, ez nem csak rajtatok múlik, párotokkal közösen kell kialakítanotok ezt az érett vitakultúrát. Akár olvassátok el együtt ezt a cikket, és beszéljetek erről egy kávé mellett. A következő konfliktusnál lehet, hogy neki már rég kiment a fejéből, de ha te következetesen alkalmazod az attitűdváltást, elfogadó és nyitott módon közelítesz felé, akkor lassan ő is felismeri és hozzászokik az új módszerhez – főleg, ha tapasztalja annak áldásos hatásait is.
