Félreértés ne essék, tökéletes párkapcsolat nem létezik, hogyan is létezhetne, ha minden kapcsolatot tökéletlen emberek alkotnak. Így a féltékenység is bizonyos mennyiségben, bizonyos ideig teljesen normális, ha jelen van, és bizonyos szempontból kifejezi ragaszkodásotokat a másikhoz.
Azonban ehhez az ártatlan és gyöngéd ragaszkodáshoz elég egy-két apró jel, ami felkeltheti érdeklődéseteket, gyanútokat, és máris megszülethet a féltékenység. Ha ezt, ahelyett, hogy megbeszélnétek párotokkal, magatokban tartjátok, esetleg elkezdtek saját szakállra nyomozni, akkor máris – elismeritek, vagy sem, de – sérült a bizalmatok párotokban.
Ez gyakran fokozott kontrolligénnyel is együtt jár: tudni akartok minden lépéséről, hol volt ma, kivel beszélt, hol ebédelt, ez pedig – bár áltathatjátok magatokat azzal, hogy csak rendkívül törődőek vagytok – valójában a bizalmatlanságról szól.
A kapcsolat és az önmagatok iránti bizalom megrendüléséről, arról, hogy nem hiszitek el, hogy elég jók vagytok a másiknak, hogy valóban mellettetek akar maradni.
A kötődés nem azonos a birtoklással
Az érett párkapcsolat nem működhet kényszer alapján, fontos ismérve, hogy két felnőtt ember szabad akaratából választja egymást. Hiába kényezteted párodat, törődsz élete minden pillanatával, a bilincs akkor is bilincs marad, ha aranyból van. Idővel kialakul közöttetek a kötődés, de a kötődés nem ugyanaz, mint a birtoklás. Ráadásul minél inkább kapaszkodtok a másikba, minél görcsösebben akarjátok magatok mellett tartani, ő annál hevesebben vágyik majd visszanyerni szabadságát, tehát végső soron magatok alatt vágjátok a fát.
Fontos az is, hogy a szerelmesek néha úgy érzik, hogy szinte összeolvadnak a másikkal, azonban hosszú távon két különálló személy maradnak, akiknek, attól még, hogy párkapcsolatban élnek, és sok mindent megosztanak egymással, lehet magánéletük, külön hobbijuk, egyedül eltöltött idejük.
Mit tehettek a féltékenység elharapódzása ellen, a kapcsolatotok megmentéséért?
A legegyszerűbb lépés van, hogy egyben a leghatásosabb is: döntsétek el, hogy bízni akartok-e párotokban. Ha igen, akkor egyszerűen hagyjatok fel a detektívesdivel, a kihallgatásokkal, és higgyétek el neki, hogy csakis titeket szeret. Ráértek majd bizalmatlankodni, ha ne adj’ isten fény derül valami turpisságra – addig pedig éljen az ártatlanság vélelme!
Mi a helyzet, ha már kiderült ilyesmi, hogy félrekacsingatott, esetleg megcsalt, de megesküszik rá, hogy soha többet? Ekkor is döntsetek, de ilyenkor kissé körültekintőbben. Mérlegeljétek, valóban szükségetek van-e erre a kapcsolatra, megéri-e második esélyt adni. Esetleg a párod a nyitott kapcsolat híve?
Ha már sok esélyen túl vagytok, akkor inkább azon gondolkozzatok el, hogy mégis miért bántok így saját magatokkal, miért gondoljátok, hogy nem érdemeltek ennél jobbat.
Ha bennetek nem bízik a másik…
És ha ti vagytok a féltékenység elszenvedői, azaz ha párotok az, aki minden lépéseteket követi, és próbál magához láncolni titeket? Bár konfrontálódni nehéz, de ismét a legegyszerűbb megoldás a legjobb: üljetek le vele, és beszélgessetek el arról, mi az oka bizonytalanságának.
Lehet, hogy a múltja kísérti, lehet, hogy a ti kommunikációtokban van valami félreérthető. Fontos tisztáznotok, milyen érzéseket kelt ez bennetek, mik azok az akciók és rájuk adott reakciók, amik növelik a féltékenységét, és mikkel lehetne növelni a biztonságérzetét.
Egy ilyen beszélgetés növeli a kettőtök közötti intimitást és a kötődést, azaz elmélyíti kapcsolatotokat.
