A karácsony a rokonokról szól, hiszen ilyenkor általában a tágabb család is találkozik. Ezek a több generációt, több famíliát felölelő programok egyébként sem egyszerűek, hát még egy patchwork család esetében, ahol mostohaanyukák, mostohaapukák, féltestvérek, mostohatestvérek is “bonyolítják” a helyzetet. Mivel ma Magyarországon a statisztikák szerint 10 házasságból majdnem 6 végződik válással, és a ’80-as évektől kezdve már jelentős, 20 százalékos arányt tesznek ki az újraházasulók, így tehát a patchwork családok kérdése sokakat érint. Egy pszichológus szakértővel és néhány érintett anyukával jártuk körbe a témát.

Forrás:

iStock

Én átlagos családban nőttem fel, mármint értsétek ez alatt azt, hogy a szüleim nem váltak el, nem voltak mostohatestvéreim, féltestvéreim, de még a tágabb családban sem igen. Régen, amikor olyasvalakivel beszélgettem, akinek féltestvére vagy mostohatestvére volt, és a testvér megnevezést használta rájuk, általában pontosítás végett visszakérdeztem, hogy mostoha- illetve féltestvérre gondol.

Akkoriban még nem hittem volna, hogy egyszer én is egy ilyen, kissé bonyolult, az átlagosnál nagyobb patchwork család tagja leszek, hogy a fiamnak a húga “csak” a féltestvére lesz – mert nem az, vagyis igen, genetikailag az, de a kapcsolatuk semmiben nem különbözik attól, ami mondjuk köztem és az édestestvér öcsém között volt, van, lesz.

“A patchwork családnál az történik, hogy a szülők újabb partnerei kerülnek szülő- vagy kváziszülő szerepbe. A gyerekek számára nehéz, hogy sokszor az újabb partner jelenléte tudatosítja leginkább, hogy az eredeti család helyreállása nem fog megtörténni, másrészt újabb, eltérő szabályrendszerekhez, elvárásokhoz kell igazodni” – vázolja a helyzetet Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus.

Azok az anyukák, akiket megkérdeztünk, mind olyan férfival kezdtek el randevúzni, akiknek már volt gyereke, ez mégsem tartotta őket vissza az esetleges “anyaszereptől”, és a bonyolultabb családi háttér sem riasztotta meg őket:

“Nyilván máshogy álltam kicsit a dolgokhoz, de ez nem befolyásolt abban, hogy a párom a párom legyen. Nekem ez sosem okozott problémát, egy percet sem gondoltam arra, hogy véget vessek a kapcsolatnak csak ezért” – mondja a 30 éves Anna, aki ma már feleség és első közös gyereküket várja.

A szerelem kezdetén a jelenleg második gyerekét váró Zsuzsit sem foglalkoztatta, hogy a párjának már van két csemetéje, de mikor teherbe esett, elöntötték a hormonok, akkor bizony központi, lelki kérdéssé vált:

“Nekem a legnehezebb az volt, mikor teherbe estem. Teljesen más érzéseim lettek.”

Bántott, hogy nem élhetjük át együtt az elsőgyerek-érzést, mivel neki már a harmadik.

“Fura volt, hogy a gyerekemnek már lesznek testvérei. De persze ezek már egy cseppet sem zavarnak, csak akkor óriási érzelmi hullámvasúton ültem.”

Forrás:

iStock

Az összecsiszolódás időszakában egyik párkapcsolat sem egyszerű, hát még egy patchwork család esetében.

“Nagyon fontos tudni, hogy a harmonikus együttélés kialakítása nem megy egyik pillanatról a másikra, ehhez idő szükséges. Ahhoz, hogy a gyerekek el tudják fogadni az új partnert, kötődniük kell őhozzá is, ami szintén idő és együttlét kérdése” – hívja fel a figyelmet pszichológus szakértőnk, Eszter.

És hogy hogyan megy a gyakorlatban több család együttélése? Anna így vélekedik: “Megtanítja a feleket a civilizált viselkedésre, mindenki sokkal elfogadóbb lesz. Főleg a gyermek tanulja meg egész kiskorától, hogy nemcsak az az elfogadandó, ami a tankönyvben le van írva.”

Egy patchwork család attól működik jól, amitől a hagyományos felállás is.

“Attól, hogy a kommunikáció nyílt, a felelősségek, szabályok és határok világosak, a szerepek meghatározottak, de rugalmasan változtathatók az életszakaszok változásaival, az érzelmek kommunikálhatók. Ami még itt fontos, hogy az eredeti szülők között jó az együttműködés! Ez alapvető, hiszen a szülői szerepek és felelősségek egy része mindig az eredeti szülőnél fog maradni, tehát óhatatlan, hogy valamiféle jól működő kapcsolat maradhasson” – mondja a a pszichológus.

Én, mint patchwork családban élő, azért kiemelnék olyan gyakorlati hasznokat, mint például a nagyszülői létszám emelkedése.

De nemcsak a gyerekek járnak jól, interjúalanyaink közül például Anna is profitál, mert a férje exanyósa személyében egy szuper rokont kapott, aki rengeteget jár hozzájuk, sokat segít és nagyon jól kijönnek.

Zsuzsiéknál a család két fele egyáltalán nem jár össze, de Zsuzsi szerint nem is ez a leglényegesebb: “Azt gondolom, hogy ezekben a kesze-kusza kapcsolatokban végső soron mindig az a legfontosabb, hogy a gyerek szeretve legyen és ezt érezze is. Hiszen neki az a legjobb, ha minél többen szeretik.”

A pszichológus véleménye, hogy összejárni nem feltétlenül kell, de érdemes jó légkört kialakítani, hiszen így a gyerek számára fontos eseményeken, mint amilyen egy sportverseny vagy egy ballagás, nem kell választani, ki is legyen ott.

Én például sose tudom eltalálni, mikor kezdjek valakinek magyarázkodni a bonyolult családi viszonyainkkal kapcsolatban, és mikor hagyjam inkább az illetőt abban a hitben, hogy a férjem mindkét gyerekem apja.

A pszichológus szerint a közvetlen környezetben, az óvodában, iskolában jó tisztázni a helyzetet, hiszen a gyerek bizonyos reakciói, viselkedésmintái csak a helyzet ismeretében érthetők meg.

“Szerintem vadidegeneknek teljesen felesleges magyarázkodni. Ha olyan a helyzet, akkor persze elmondom, hogy nem az én fiam, de ez sosem okoz problémát. Egyrészt mindenki azt mondja, hogy hasonlít rám, senki nem gondolja, hogy nem az enyém. Másrészt meg nagyon büszke vagyok rá, hogy én nevelhetem őt már öt éve és úgy tűnik, hogy ő is büszke rám” – meséli Anna.

Zsuzsi pedig azt emeli ki, hogy az utcán a már kerekedő hasával bizony sokan megbámulják, azt gondolva: “Nicsak, jön a negyedik” – de ezen inkább csak jókat mosolyognak.