A kezdetek kezdete
Amikor kicsi voltam, sosem akartam igazán hercegnő lenni. Persze néztem sok-sok Disney-mesét, de tudjátok, inkább a Herkules, Mulan és az Atlantisz – Az elveszett birodalom kaliberű történetek fogtak meg. Inkább a misztikum és az erős női karakterek miatt, persze ez akkor még nem volt tudatos. Egyszerűen csak szerettem volna megküzdeni a rosszfiúkkal és győzedelmeskedni a gonosz felett, na meg valami szupererőnek is örültem volna.
Aztán bejött a Cartoon Network és a Fox Kids, biztosan ti is emlékeztek rájuk. Istenem, annyira jó mesék voltak ott! Pindúr Pandúrok, Tini Titánok, X-Men és a Pókember – nálam ezek voltak azok a mesék, amik elindítottak a szuperhősök felé vezető úton.
Tudatosan talán a 2000-es évek elején kezdtem el foglalkozni a képregényekkel, illetve képregény-adaptációs filmekkel. („Kis családunkban” ugyanis én vagyok a filmmániás, párom felel inkább a képregényszekcióért.) Batman, Pókember és X-Men filmek azok, amik talán nagyobb népszerűségnek örvendtek már akkor is. Szerintem úgy igazán akkor tört ki (újra) a szuperhősmánia, amikor 2008-ban kijött a Vasember című film, azóta még a csapból is szuperhősök folynak. Ennek persze én mérhetetlenül örülök!
Marvel Comics vs. DC Comics
Amerika két legnagyobb képregénykiadó vállalata megalakulásuk óta (1930-as évek) örök harcban áll. Vannak elméletek, hogy ki lopott kitől karaktert, illetve sztorit, de az igazság máig nem tisztázódott. Az biztos, hogy vannak olyan szuperhősrajongók, akik komolyan veszik a két kiadó közti ellentétet. Mindenesetre kettejük adaptációi uralják a mára már egyre népszerűbb képregényes filmek világát. A DC-hez tartozik Batman, Superman, Joker, Wonder Woman, Macskanő és például az Öngyilkos osztag is. A Marvelhez pedig Pókember, Amerika Kapitány, Vasember, Deadpool, a Bosszúállók, a Fantasztikus Négyes és az X-Menek csapata. Persze még sorolhatnám a végtelenségig a karaktereket.
Team Marvel
Személy szerint én a Marvel csapatát erősítem, de igyekszem nem utálkozni, vannak DC-karakterek, akiket kifejezetten szeretek. A Marvel világa, történetei és karakterei nagyon a szívemhez nőttek. Életem első Marvel-képregénye a Polgárháború című kötet volt, amiből film is készült. Sokat vártam rá, de megérte! Biztos tudjátok, milyen jó érzés, amikor van egy kedvenc könyvetek, és látjátok megfilmesítve a mozivásznon. Na, ez sokkal, de sokkal fantasztikusabb! Voltak konkrétan olyan jelenetek a filmben, amik a képregényben is rajzolva, én pedig megszólalni sem tudtam örömömben.
Akik képben vannak a képregények történeteivel, azok egy filmes adaptáció kapcsán gyakran felháborodnak, mondván: a képregényben nem úgy volt! Én próbálom kettéválasztani a képregényt a képregény-adaptációs filmektől, hiszen teljesen más műfaj a kettő, és mindkettőnek megvannak a saját eszközei.
Egy olyan dolgot említenék meg, ami mindkettőben zseniális, ez pedig a látvány. Azt mondom, mára már a filmes technika eljutott odáig, hogy már nem lepődünk meg, ha egy csodálatos űrbéli tájat vagy egy epikus belassított csatajelenetet látunk a mozivásznon. A képregényekben gyönyörű élethű rajzok ábrázolják ugyanezt. Nézzétek csak, milyen szépek:
Kicsi és gyenge, de mégis hős
Ha egy pasi szereti a szuperhősöket, akkor az nem fura, sőt egyenesen menő. Ha azonban egy lány szereti, na, az megkérdőjelezhető. Sok szuperhőst szeretek, de a kedvencem Amerika Kapitány. Nos, párszor megkaptam már, hogy:
Biztos azért szereted Amerika Kapitányt, mert bele vagy bolondulva a színészbe, aki a filmben alakítja.
Azt megerősíthetem, hogy Chris Evans igen jó pasi, de nem, nem ezért szeretem a karakterét. Bizonyára vannak ilyen lányok, mert hát ha például a pasid szuperhősmániás, és muszáj elmenned vele moziba, akkor már neked is legyen valami jó az egészben. Kigyúrt pasik félmeztelenül, vagy csak feszülős csodaruhában, kell ennél több? Máris rajongó lettél, a nyálcsorgatás pedig nem bűn! Arról nem is beszélve, hogy garantált pasimágnes, ha kicsit még képben is vagy néhány karakter történetével.
Igen, ez előfordult már velem is persze, de Amerika Kapitányt egészen más miatt szeretem. Steve Rogers története számomra reményt ad! Egy srác, akinek minden álma, hogy beálljon a seregbe megvédeni a hazáját, de nem lehet katona, mert kicsi és gyenge. Ennek ellenére nem adja fel, és próbálkozik, ameddig valaki meg nem látja benne a jóságot és a küzdeni akarást. Ez az, ami miatt példaértékű a története. Számomra ő A HŐS megtestesítője. Steve-nek nincsen különösebb szuperereje, ugyan kapott egy szérumot, amitől izomkolosszussá fejlődött, de a leleményessége, a vezetői képessége és az emberek iránti tisztelete az, ami valóban hőssé teszi őt.
Története megtanít arra is, hogy milyen az igazi barátság. Ha filmes viszonylatban nézzük, az Amerika Kapitány filmek harmadik része (a fentebb említett Polgárháború) az, amiben kiteljesedik a barátság lényege. Steve halottnak hitt háborús barátja, Bucky színre lép, és mindazok ellenére, amit tett, Steve kiállt mellette és megvédte, amikor a Bosszúállók, sőt az egész kormány ki akarta iktatni. Ha csúnyán szeretném megfogalmazni, akkor:
az igaz barátság az, amikor mindegy, hogy milyen szarságot követtél el, van valaki, aki elnézi neked, és melletted áll, ha baj van.
Nyálas? Nyálas!
Szinte mindennap megkapom, hogy Amerika Kapitány egy senki, és vannak nála sokkal jobb, menőbb, királyabb szuperhősök is. Engem nem érdekel, büszke vagyok arra, hogy az ő karaktere a kedvencem, és hogy felnézhetek rá. Büszkén viselem pólókon is, és a képregényes dolgaim többségén is virít a híres Amerika Kapitány-pajzs, SŐT még van egy plüssöm is, amivel alszom.
Nagy mellek és feminizmus
Rengeteg olyan női karakter van a szuperhősök univerzumában, akik nem csak mellékszereplőként vannak jelen a történetekben. Képregényes ábrázolásuk engem személy szerint felháborít: hatalmas mellek és zavarba ejtően kevés ruha. Oké! Igaz, a férfiaknak sincs sörhasuk. Mindezek ellenére erős női karakterekről beszélünk, akik okosak és semmi perc alatt szétrúgják a rosszfiúk seggét.
Az egyik ikonikus ilyen női karakter nem más, mint Wonder Woman, azaz Csodanő. Superman és Batman mellett talán az egyik legismertebb DC-karakter. A fiúk közös filmjében már szerepelt is nemrég, de saját filmet is kap, amit teljes mértékben megérdemel. Diana Prince néven ismert hősnőnk erős, határozott, és mégis nőideál, a feminizmus egyik jelképe. Számomra is ezt jelképezi. Szeretnék olyan erős nő lenni, mint ő, példakép, akire felnézhetek.
Már alapból az eredettörténete megér egy rövid megemlítést: Diana egy olyan szigetről származik, ahol csakis amazon nők élnek, akiket istenek teremtettek olyan nők lelkéből, akiket férfiak gyilkoltak meg. Diana édesapja viszont, ha minden igaz, maga Zeusz, ami törvénysértés, hiszen a szigeten élő nők nem érintkezhetnek férfiakkal. Diana szerelmes lesz egy, a szigeten lezuhant katonába, édesanyja parancsára visszakíséri Amerikába a katonát, de a modern világ is rabul ejti a szívét. Néhány hőstett után végül Wonder Woman néven az ártatlanok védelmezője lesz.
A szuperhősök fő célja a kezdetek kezdetén a példamutatás és a békére való törekvés volt. Azóta ez mit sem változott. Most kiemeltem nektek két olyan karaktert, akik ugyan nem hús-vér emberek, de igenis felnézhettek rájuk és inspirálódhattok a történeteikből.
Csajok! Vállaljátok fel ha rabul ejtett benneteket ez a világ. Legyetek rá büszkék, semmi ciki nincs benne! Olvassatok képregényeket, nézzetek szuperhősfilmeket, játszatok videojátékokkal, ha kedvetek tartja, és öltsetek cosplayt, ha belebújnátok kedvenc hősötök bőrébe!
Legyünk igazán tökös csajok, mint Peggy Carter, Fekete Özvegy és Wonder Woman!
