válás újrakezdés szerelem

„Újra szeretni? Képtelenség!” – egy tündérmese, ami felülírja a bizalomvesztést

Hogyan lehet újra bízni a boldog házasságban egy válás után? Lehet-e egyáltalán? Mennyi időt hagyunk magunknak? Nem bízhatsz senkiben! témájú napunkon erről mesélek nektek! 

Egy válás hatalmas trauma, még annak is, aki így döntött, vagy még akkor is, ha mindketten tudják, jobb lesz külön. Akkor pedig még nagyobb trauma, ha az ember a végsőkig kitartott, újra és újra próbálkozik, de mégsem működik, feladni kényszerül.

Kudarc és gyász – vegyes érzelmek dúlnak ilyenkor, és talán még inkább csalódik az illető, hiszen úgy érzi, beleadott apait-anyait és ennek ellenére sem jött össze.

Ha pedig megcsalás is van, az tovább fokozza a nehézségeket, a csalódást. Ezután hogyan lehet bízni, és egy új kapcsolatot felépíteni?

Pozitív, mindig (na jó, legtöbbször) bizakodó életszemléletem a válásom során is megmutatkozott. Pont, amikor váltam, pontosabban szétköltöztünk, akkor ért véget egy közeli barátnőm hosszú párkapcsolata is.

Annak ellenére – vagy pont ezért –, mert nálunk volt gyerek én jobban bírtam a szituációt, mint a hasonló helyzetben lévő, de gyerektelen barátnőm.

szingi-mamik-montazs

„A gyerekem nem jelent akadályt az ismerkedésben, sőt inkább egyfajta szűrő”

Annak ellenére, hogy szinglik alatt leginkább a 20-as, 30-as éveikben járó, egyedülálló, jól szituált, gyerektelen nőket értjük, szerintünk mégis idetartoznak az egyedülálló anyák is. Vajon ők hogyan pasiznak? Hol és hogyan ismerkedhet egy gyerekes anyuka? Hogyan tud időt szakítani az egyedül ellátott gyereknevelés mellett a magánéletére is? Lássuk a válaszokat! 

Korábbi cikkünket ide kattintva elolvashatjátok! 

Ő egyébként, amikor alkalma adódott ezt újra és újra szóvá is tette, csodálkozásának hangot adva. Nekem pedig sokszor kellett hagsúlyoznom, hogy bár szomorú vagyok, ez azért nem látszik rajtam, mert van egy csomó, mindennapos feladatom, a munka mellett egy kisgyerekről is gondoskodnom kell.

Annak ellenére, hogy valami új kezdetének tartottam a házasságom romjait, azt elképzelni se tudtam, hogy újra szerelmes leszek és újra férjhez megyek.

Forrás:
iStock

Újra szeretni? Kizárt!

Ne értsetek félre, a boldogságot nem tartottam kizártnak, de azt már annál inkább, hogy én újra annyira megbízzak egy férfiben, hogy hozzámenjek és gyereket szüljek neki. Hogy én még egyszer bízni tudjak? Hogy még egyszer ugyanabba a helyzetbe kerüljek? Kizárt!

És szerintem friss sebekkel nem is tud ezen racionálisan gondolkozni az ember lánya. Talán azok, akik egy válás után hosszabb ideig vannak egyedül, egyszercsak, évekkel később, maguktól elkezdik azt érezni, hogy igen, készen állnak egy új házasságra, egy új családra. De ehhez biztosan nagyon sok idő kell, miután elkezdik várni, keresni az új „férjet”.

Nekem erre nem volt időm, a második férjem csak úgy villámcsapásként betoppant. Ahogy a bírósági vallomásokban mondani szokás: „minden olyan gyorsan történt”, így hát nem igazán volt idő azon merengeni, vajon merhetek-e újra bízni.

tinder

„Nesze neked, Tinder!” – Sorsszerű találkozások még a társkereső appok világában is léteznek!

„Egyáltalán nem vagyok vallásos, de abban mégis hiszek, hogy vannak az életben előre meghatározott események, amelyeket előbb vagy utóbb, át kell élnünk. Van, ami mindenképpen bekövetkezik egy ember életében, és ha nem is elsőre, akkor a többedik próbálkozásra biztosan összejön a sorsnak (vagy nevezzük bárminek). A második férjemmel való találkozás valószínűleg ilyen volt” – szól egy korábbi cikkem. S hogy hol ismertem meg őt? Hát a Tinderen!

Meseszerű történetüket ITT elolvashatjátok! 

A randira elmentem, hiszen végre kikapcsolódhattam gyerek nélkül, de semmiféle tervem, vágyam nem volt ezzel kapcsolatban azon túl, hogy házon kívül leszek egy-két órát, megiszunk egy bort, kellemesen beszélgetünk. Annyira, de annyira nem akartam senkiben újra bízni, hogy ennél több még csak meg sem fordult a fejemben. Hogy aztán mégis hogyan lett ebből házasság?

A vonzalom, a szikra első perctől kezdve megvolt mindkét oldalról, és minden ment a maga útján, időm sem volt azon gondolkozni, bízhatok-e benne, és talán nem is akartam ilyesmivel elrontani a tündérmesét.