Hillary Clintonnak és Donald Trumpnak külön ruhapénze van a kampány idejére. És nem csak nekik: valamennyi korábbi jelöltnek is. A megjelenésük ugyanis hozzájárul a kommunikációhoz, a marketinghez, a viseletük arra hivatott, hogy erősítse a brandet. A tét: az amerikai elnöki cím.
Ha azt mondom, Steve Jobs, azt mondjátok, fekete garbó, futócipő és farmer. Ha azt mondom, Mark Zuckerberg, akkor azt mondjátok, szürke póló és farmer. Ha azt mondom, Jackie Kennedy, azt mondjátok, rózsaszín Chanel kosztüm. Ha azt mondom, Michelle Obama, azt mondjátok, színes, lehetőleg fast fashion, amit újra és újra visel. A politikusok is olyanok, mint a sztárok a vörös szőnyegen: emlékezetesnek kell maradniuk, el kell nyerniük a szavazók szimpátiáját. Nem hiába öltöztetik őket olyan stylistok, akik inkább marketingszakemberek, mint stílustanácsadók. Politikusként ugyanis minden színnek és szabásnak jelentése van.
Ha engem kérdeztek, nem Michelle Obama az a first lady, akinek a stílusáért odáig vagyok. Nem is Jackie Kennedy. Az én favoritom egy kitalált személy: Claire Underwood, a Kártyavár sorozatból.
Minden ruháját egyenesen rászabták – nem áll el semmi, követi az alakját, mégsem tapad rá teljesen. Tökéletes. Minimalista. Örök. Semmi közöm a ceruzaszoknyákhoz, testkövető, csalafinta nyakú, decensen dekoltált ruhákhoz, magas sarkú cipőkhöz, tökéletesre vasalt blúzokhoz, a klasszikus gombos kabátkákhoz, minimalista ékszerekhez, de minden alkalommal lenyűgöznek Claire szettjei. Abban az 50 percben olyan akarok lenni, mint ő. Követni akarom a stílusát és teljesen lenyűgöz minden, amit tesz. A valóságban az utóbbi hatást kell(ene) elérniük azoknak, akik a hatalom közelében mozognak, vagy akár az amerikai elnökválasztáson indulnak.
Amikor Obama 2012-ben rendszeresen klasszikus szabású öltönyt viselt a választások alatt, Tommy Hilfiger amerikai divattervező elismerően nyilatkozott az üzenetről. Azt mondta, az öltönyös Obamáról nemcsak könnyebb elhinni, hogy érti a dolgát és profi abban, amit csinál, hanem alkalmasnak is látszik a feladatra. Obama később is ragaszkodott a klasszikus darabhoz. 2012-ben azt nyilatkozta a Vanity Fairnek, azért visel mindig szürke vagy sötétkék öltönyt, mert nem szeretné pazarolni az energiáit arra, hogy minden reggel azon lamentáljon, mit vegyen fel. Annyi más, fontosabb döntést kell meghoznia nap mint nap.
Obama öltönyei csekély 2000 dollárba kerültek akkor, ami azért is fontos, mert a szakemberek szerint a közvélemény ízekre szedi azt, aki méregdrága ruhában áll a szavazók elé. Nem véletlenül szólták meg Hillary Clinton 12 000 dolláros Armani kabátkáját, de Trump 6–7000 dolláros Brioni öltönyei sem kerülték el a kritikusok figyelmét. Ráadásul egyik sem a hazai tervezők támogatásáról tesz tanúbizonyságot, pedig az amerikai választók erre is kifejezetten érzékenyek. Hát még arra, ha valaki – nevezetesen Trump – arról kampányol, hogy a kínaiak elveszik az amerikaiak munkáját, miközben a lánya egy kínai tervező ruháját viseli. Ezért már tényleg komoly büntetést szabhat ki a divatrendőrség, de ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy a választópolgárok is. Fura, hogy ilyen bakit elkövet mindkét jelölt, amikor szakemberek segítik őket – Hilary Clintont például maga Anna Wintour, az amerikai Vogue vezetője.
A játékból természetesen a színek sem maradhatnak ki. A hatásuk ma már megkérdőjelezhetetlen, minden csecsemő kívülről fújja, miért használt a McDonald's piros-narancs kombinációt korábban, miért zöld a műtősruha, miért kórházkék a kórházkék.
„A színhiányos öltözködés olyan, mint a vitaminhiányos étkezés” – Nálunk járt Tarcsay Mária színelemző
Nyáron még csak-csak hordunk színes ruhákat, de ahogy beköszönt a komor tél, szinte mindenki feketére vált. Pedig ha rátalálunk a típusunknak megfelelő színekre, nemcsak saját hangulatunkat dobhatjuk fel, de a környezetünket, a megítélésünket is befolyásolhatjuk vele. Hiszen a színekkel kommunikálni is tudunk. Egy színelemzőt kérdeztünk arról, hogyan befolyásolják a hangulatunkat a színek az otthonunkban és a ruházatunkban.
A cikket IDE KATTINTVA olvashatjátok.
Minél hivatalosabb egy esemény, annál gyakrabban kerül elő a fekete. A sötétszürke sokszor az erősen konzervatív irányt jelöli. Aki barnát vagy khakit hord, az két lábbal a földön áll.
Az elnökválasztást megelőző kampányidőszak egyik legtöbbet használt színe a kék. A sötétkék azt üzeni, hogy viselője megfontolt, okos, megbízható. Nem véletlenül ajánlják ezt a színt állásinterjúra is. Igazi rendes amerikai fickó az, aki világoskék inget visel, az ingujját pedig szépen felhajtogatja – nem véletlenül látni ilyet amerikai politikusokon. A 2016-os kampányban a kék, elöl a mellkasig kicipzározható pulcsi volt a sláger a republikánus jelöltek között. Olyan volt, mintha egy OTTO-katalógusból léptek volna elő mind és azt üzenték a pulcsival: „Úgy öltözünk, mint ti. Olyanok vagyunk, mint ti. Azt akarjuk, amit ti.”
Gyakran viselnek a kék öltöny mellé piros nyakkendőt. A piros agresszív, viselője éhezi a sikert, a győzelmet, ezért többnyire csak finoman adagolják a politikusok, jelentése így nem válik pejoratívvá. Inkább erőteljes, domináns jelzők illenek hozzá. Pont ezért volt meglepetés, amikor Hilary Clinton az első elnökjelölti vitán tetőtől talpig vörösben jelent meg. (Ráadásul a vörös nem is a demokraták, hanem a republikánusok színe, így teljesen összezavarta a nézőket, ugyanakkor örökre az emlékezetükbe véste a megjelenését.) Máris sokan mondják, hogy Hillary Clinton nem egy Michelle Obama. És ez igaz is:
Hillary ugyanis nem first lady, hanem az Amerikai Egyesült Államok első női elnöke lehet.
Perzseljen a ruhatár! – Viseljétek magabiztosan a szerelem színét!
Egy piros rúzsra manapság azonnal, míg egy piros kabátra ritkán vagy talán soha nem mondunk igent. Pedig a szerelem színének igenis van helye a ruhatárunkban, ráadásul egy kis odafigyeléssel ebből a színből (is) mindenki megtalálhatja a kedvére valót, akarom mondani hozzá illőt!
Melyik árnyalat illik hozzátok? Ide kattintva kideríthetitek!
