Egyéb kategória

Van élet a feketén túl is? Nem voltam benne biztos, úgyhogy kipróbáltam

Reggelivel induló napok, felnőttbalett, panaszmentes hét, alkoholtilalom – pár dolog, amit mi, VOUS-lányok több-kevesebb sikerrel már kipróbáltunk, hogy megnézzük, tényleg a komfortzónán kívül kezdődik-e az élet. Hogy ezúttal mit kerestünk a határainkon túl? Színeket. Én, a szerkesztőség hollója félretettem a fekete ruháimat egy hétre.

vous - 2017.01.19.
Van élet a feketén túl is? Nem voltam benne biztos, úgyhogy kipróbáltam

Anna Wintour, az amerikai Vogue főszerkesztője sosem öltözne tetőtől talpig feketébe – ezt már több interjúban is elmondta. Ebben is különbözik az átlagembertől – azaz jelen esetben tőlem –, akinek a gardróbja leginkább feketével van tele. Az én helyzetemen valamelyest javít, hogy a fekete mellett a fehér is teret kap – színek… na, azok viszont nincsenek.

Egyébként nekem ez egészen addig fel sem tűnt, amíg egy napon (mert elfogyott a tiszta ruhám, és már a szekrény mélyére kellett nyúlnom) fel nem vettem egy piros-rózsaszín csíkos pulóvert, ami

  • egyrészt sokkal ízlésesebb a valóságban, mint amilyennek hangzik;
  • másrészt annyi dicséretet kapott a kollégáimtól, mint korábban semmim.

De nemcsak ők lepődtek meg a színes pulóver láttán, hanem én is:

addig észre sem vettem, hogy milyen egyhangúan öltözöm, amíg a reakcióik hatására végig nem néztem a telefonomban lévő képeket. Mondhatnám, hogy a ruhatáram eklektikus, és ízlésesen keverednek benne a bohém darabok a kifinomult klasszikusokkal – de az a helyzet, hogy a ruhatáramban csak a fekete és a fehér keveredik, ebből pedig a legizgalmasabb esetben is maximum szürke lesz.

Éreztem, hogy itt az ideje egy kis változásnak, úgyhogy úgy döntöttem, erőt veszek magamon, és legalább egy színes ruhadarabot viselek majd a hétköznapokon – abban reménykedve, hogy ez az aprócska változtatás majd lavinát indít el az életemben, és minden sokkal jobb lesz. Hát lássuk!

Hétfő

A lendületem az elején volt a legnagyobb, úgy döntöttem, teljes erőbedobással nyitom a hetet. A babarózsaszín gépi kötött pulcsi már önmagában is kellemes kezdő szett lehetett volna, de én haladónak éreztem magam már az elején, ezért itt nem ért véget az öltözködés.

Egy olyan narancspiros zakóval tettem tökéletessé az összképet, amit még a Friderikusz Sándor zakóit dokumentáló tumblr is megirigyelhetett volna.

Ha nem hiszitek, keressetek az enyémnél vagányabb darabot itt.

A reakciók nagyon pozitívak voltak, a környezetem egy emberként jutott arra az elhatározásra, hogy gyakrabban kéne színeket hordanom. Hogy hogyan éreztem benne magam? Szuperül! Megállapítottam, hogy jó érzés egy kicsit mást viselni, mint amit mindenki megszokott tőlem.

Forrás:
Molnár Anikó

Kedd

A kezdeti lelkesedésemet másnap reggel felváltotta a kétségbeesés:

mit fogok felvenni??? Merthogy az addig oké, hogy kitaláltam, hogy színeket – de ha egyszer nincsenek a gardróbomban?

Végül hosszas kutatómunka árán találtam egy cseresznyeszínű pulcsit – amiben valamiért nem éreztem magam a legjobban. Feszengtem egész nap, és alig vártam, hogy hazaérjek. Eddig tartott volna a lendület?

Forrás:
Molnár Anikó

Szerda

Visszatértem a zakókhoz, ezúttal egy vibráló kék blézert vettem a szürke pulcsimra. A hétfői szettemhez hasonlóan ebben is önazonosnak éreztem magam, fekete nadrággal és fekete cipővel vállalhatónak tartottam ezt az erős színt is. A dologhoz azért hozzátartozik, hogy bár fotón nagyon jól mutat, egy konzervatívabb munkahelyre már nem merném felvenni. Illetve ha őszintén meg akarom válaszolni, miért is nem vásárolok színes cuccokat, akkor talán ezzel a zakóval magyaráznám a dolgot:

mert hiába néz ki nagyon jól, annyira karakteres, hogy az ember már egy nap után megunja…

Forrás:
Molnár Anikó

Csütörtök

A hét második felére gyakorlatilag elfogytak a színes cuccaim – nem csalás, nem ámítás, tényleg nincs a gardróbomban színes, vállalható, divatos téli ruha. Viszont a ruhatáram nem ér véget a szekrényemnél! Ami nem fér be, az az ágy alatt köt ki, kedves kis cipzáros tárolórekeszekben.

Nem volt más választásom, hozzá kellett nyúlnom az ágy alatt tárolt tavaszi-nyári kollekciómhoz. A téglaszínű, apró mintás pizsamafelső nagy kedvencem, egy-egy melegebb tavaszi napra kellemes viselet. Télre viszont (főleg a mostani –10 fokban) garantált szenvedés.

Százszor inkább egy meleg UNCSI FEKETE pulcsis élet, mint egy színes ruhás, fázós nap. 

Ezen a ponton az izgalmat nálam felváltotta a nosztalgia érzése. Vágyakozva bámultam ki az iroda ablakán, és elképzeltem, mit csinálhatnak épp a pihe-puha moherpulóvereim otthon. Vajon ők is annyiszor gondolnak rám, mint én rájuk?

Forrás:
Kerepeczki Anna

Péntek

Az előző nap tanulságából kiindulva úgy döntöttem, nem tehetem meg, hogy pulóver nélkül induljak el otthonról a mínuszok idején. Pulóverből viszont már csak színtelen lapult a szekrényemben. Sajnálom, de csalnom kellett: csak a farmerom kékségét és a pulcsi alá vett pólóm színeit tudtam aznap felmutatni – de legalább a szándék megvolt.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Hogy milyen következtetésekkel zártam a hetet?

Ha hiszitek, ha nem, célom, hogy nekiinduljak a leárazásoknak, és beszerezzek egy:

  • smaragdzöld színű kötött pulóvert,
  • narancspiros szövetkabátot
  • és pár színes kiegészítőt.

Na jó, nem. Vicceltem. Egyáltalán nincsenek ilyen céljaim. Amilyen izgalmas volt egy-két napra kilépni a magam megszokott világából, annyira zavaró is lett ez az egész a harmadik napra. Tudom, azt mondják, az élet a komfortzónán kívül kezdődik, de azért arról se feledkezzünk meg, hogy bizonyos dolgokban nem feltétlenül baj, ha az ember ismeri a határait.

Az öltözködés arról szól, hogy kifejezzük vele, kik vagyunk – nekem pedig sokkal jobban esik saját magamat adni, mint eljátszani egy olyan karaktert, aki nem vagyok.

Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben beszerzek mondjuk egy színes pulóvert, de alapvetően nem véletlenül épül fel a ruhatáram fekete, fehér és szürke darabokból: ezeket szuperkönnyű kombinálni, reggel nagyjából 5 percbe telik összepárosítani egymással a dolgokat indulás előtt, és szinte minden alkalomra fel lehet belőlük öltözni. Ha pedig egy kis „életre” vágyom, csak feldobok egy élénk színű rúzst, és máris kicsit élettel telibbnek tűnik az arcom.

Szóval sajnálom, ha csalódást okozok, de az a helyzet, hogy rég éreztem magam olyan jól, mint a kísérlet utáni első hétfőn, amikor újra talpig feketébe öltözhettem.

Ajánlott cikkek