Mi történik akkor, ha egy 50-es évei elején járó nő párkapcsolatra vágyik, de a gyerekei nem nézik ezt jó szemmel? Beleszólhat egyáltalán egy gyerek az anyja párválasztásába? Egy megcsalás, egy egyedüllét és egy vágyott újrakezdés története.
A férjem a gyerekeink keresztanyáért hagyott el. A megcsalásra az akkor 13 éves fiunk jött rá, akit a férjem egy hónapig próbált behálózni, hogy ne árulja el nekem. Amikor kiderült az egész, beadtam a válókeresetet, és a férjem azonnal elköltözött.
Másfél évig pereskedtünk az ingatlan miatt, amit a gyerekeink nagyon megsínylettek. Végig csinálták velem az egészet: kezdve attól, amikor kiderült az apjuk viszonya, egészen addig, hogy vége lett a válópernek. Rosszul viselték, hogy a család tönkrement, hogy az apjuk elhagyott minket, hogy az új anyukájuk ilyen közeli személy. Az pedig totál kiborította őket, amikor tavaly megtudták, hogy kistestvérük érkezik. Sokáig rossz szemmel nézték az apjukat, és nem akartak találkozni vele. Egy idő óta jobb a kapcsolatuk, ami nekem is sokat segít, hiszen nem egyedül kell megoldjak mindent. Ennek ellenére gyakran elmondják a véleményüket itthon.
Forrás: Unsplash.com
Hangoztatják, hogy a volt férjem nemcsak engem csalt meg, hanem elárulta a családot.
Már négy éve annak, hogy egyedül élek a gyerekekkel. Időközben Marci 17, Boróka pedig 15 éves lett. Nehéz időszak, mindketten kamaszodnak: vagy túlságosan érdekli őket valami, vagy egyáltalán nem. De mindig jó kapcsolatom volt velük, és úgy éreztem, hogy ők is közel állnak hozzám, támaszai lehetünk egymásnak.
A válás után sokan tanácsolták, hogy ismerkedjek, randizzak, tereljem el a gondolataimat valamivel. Akkoriban úgy éreztem, hogy nincs szükségem társra, hiszen előbb fel kellett dolgozzam azt, hogy lecseréltek. Fájt, de legbelül éreztem, hogy a házasságunk régóta nem működött: az utolsó évben már nem is volt szex, intimitás, vagy bensőséges kapcsolat köztünk.
Azóta eltelt négy év. Ez idő alatt voltak, akik közeledtek felém, de egészen mostanáig nem éreztem magam késznek. Nemcsak a válás, hanem az egyre hanyatló házasságom is megnyirbálta az önbecsülésemet: a várandóságaim alatt sokat változott a testem, nem éreztem magam vonzó nőnek, letettem arról, hogy esetleg bárkinek is kelljek.
Úgy gondoltam magamra, mint aki teljesítette a feladatát, szült két gyereket, már nincs szüksége szexre.
Hosszú ideig gondoltam így, de az utóbbi időben egyre inkább éreztem a hiányát egy társnak. Hiányzott mellőlem egy férfi, aki hazavár, akiről gondoskodhatok, aki mellett újra nőnek érezhetem magam. Lehet, hogy klisének hangzik, de vágytam a szerelemre.
Nem gondoltam volna soha, hogy a gyerekeim fognak akadályozni
Azzal kezdődött minden, hogy megismertem egy nálam fiatalabb férfit, Gábort. Sokáig csak a városban találkozgattunk, nem mertem hazavinni. A dolog hamar komolyra fordult, és a randik szexsszel végződtek. Úgy éreztem, hogy végre újjászülettem, meg tudom élni Gábor mellett a szexualitásomat. Ahogy teltek a hónapok ő is egyre kíváncsibb lett az életem többi részére.
Vártam, hogy találkozhasson a gyerekekkel, azt reméltem, hogy ők is nyitottak lesznek, hiszen már négy év eltelt a válás óta.
Az első találkozás előtt szerettem volna én elmondani neki, hogy felkészítsem őket. Egyik este, vacsora közben vezettem fel a témát, majd elmeséltem, hogy ki ő, hogyan ismertem meg, mivel foglalkozik, mi változott bennem az utóbbi időben, és hogy szeretnénk felvállalni a kapcsolatunkat a család előtt is. Úgy telt el a vacsora, hogy rám se néztek, csak hallgattak az asztal két oldalán. Nem értettem, mi történik. Végül a mosogatásnál Boróka kiborult, hogy ő nem tud elviselni a második anyukája mellé egy második apukát, a fejemhez vágta, hogy mégis mit képzelek.
Forrás: canva.com
Ez több, mint fél éve történt. A Gáborral való kapcsolatunk azóta is tart, sokat találkozunk, bemutattuk egymást a szeretteinknek, és együtt tervezzük továbbra is az életünket. A gyerekeim viszont még mindig nagyon ellenségesek vele: ha tehetik kerülik, nyíltan belekötnek, nem hajlandók eljönni a meghívásaira, elfogadni az ajándékait, együtt nyaralni.
Egy veszekedésünk során a saját fiam szajházott le, és mondta azt, hogy “Látom, te sem bírsz a véreddel!”
Tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel. Úgy érzem, hogy jogom van a boldogsághoz, és ahhoz hogy kiteljesedhessek egy párkapcsolatban – még akkor is, ha ők már öregnek tartanak ehhez. Szeretném, ha megértenék, hogy az életünkbe bekövetkező nehéz időszakok után is kezdhetünk tiszta lappal. Szeretnék példaként előttük járni, hogy az öregedés nem hanyatlást jelent, megtalálhatom azt a társat, aki igazán megbecsül. Remélem, sikerül megbékélniük a helyzettel, és majd szülőként nem esnek bele a saját fiatalkori hibáikba.
Katalin levelét Szabó Gerda dolgozta fel.
