a szomszéd fűje rohadjon le

Kerítések a világban: a szomszéd fűje rohadjon le?

Vannak országok, ahol a ház előtt csak a tökéletesre nyírt pázsit jelzi a telekhatárt, míg másoknál még a megközelíthetetlen, hegyoldalba épült viskót is hatalmas kövekből összehordott kerítés határol. És vannak olyan szomszédok, akik családunk kiterjesztett részei és olyanok is, akikkel örökös háború az élet. Erről mesélek nektek.

Kőfalak állnak az emberek között

Mikor Iránban éltünk, mindenütt hatalmas fallal vették körbe a házakat és nem volt ez máshogy Marokkóban sem. Illetve igen, mert ott a klíma miatt egész évben virágoztak a bokrok, így második elemként mindenütt húzódott még egy óriásira megnövő, állandó nyírást igénylő hibiszkusz- vagy bougainvillea-sövény. Vidéken az Atlasz kopár csúcsain vagy a sivatagos részeken viszont ember nagyságú vagy még nagyobb medvetalpkaktusz-sorfal jelölte a magánterület határait. Nemcsak a házakét, de a veteményesekét is.

Tudd a határaimat

Nem volt ritka látvány, hogy a semmi közepén, egy látszólag teljességgel terméketlen, száraz területet a környékről összegyűjtött kövekkel derékmagasságig körülbástyáztak, vagy épp egy teljesen profi fallal kerítették körbe. Az építkezéseket is így kezdték arrafelé – épp fordítva, mint nálunk –, először a kerítést húzták fel. És nem holmi dróthálót feszítettek ki, hanem egy téglából épült, bevakolt, szépen lefestett falat építettek. Egyébiránt Rabatban, a fővárosban, ahol éltünk, azokat a még beépítetlen telkeket, amiket a tulajdonosa nem kerített le, közösségi szemétlerakónak használják, tehát némileg indokolt a birtokvédelem.

A magas falak egyébiránt a magánszféra nyugalmát jelentik, hiszen a muzulmán országokban a nők csak otthon élhetnek korlátok (és fátyol) nélkül.

Természetes tehát, hogy függöny is takarja minden ház ablakát (e nélkül egyébként én sem tudok élni). A lakásokban azonban mindenhol rend és tisztaság honol a nappaliban, hiszen a rokonok bármikor betoppanhatnak és sokszor napokig ott is maradnak.

Forrás:
iStock

Amerikában ára van a hanyagságnak

Amikor amerikai barátainknál jártunk egy Maryland melletti kisvárosban, úgy éreztük magunkat, mint akik egy mézeskalácsházakból épült mese díszletébe csöppentek. A házak előtt még jelzés értékű kerítés sem volt, a fű gondosan ápolva mindenkinél, a falevelek zsákokba szedve várták, hogy elszállítsák őket, a házak vakolata pedig sehol sem omladozott – persze nem is tudott volna, hiszen a könnyűszerkezetes épületeket fautánzatú műanyagpanelekkel burkolják.

Minden tökéletes, minden tip-top, sehol egy szemét, sehol egy hanyag szomszéd, sehol egy gondozatlan kert.

De mindez persze nemcsak a jólétnek és az igényességnek tudható be, hanem annak is, hogy ha valakinek a háza tája belerondít a tökéletes összképbe, annak nemcsak a szomszédaival, de a hatósággal is meggyűlik a baja. Egy német barátunk mesélte, hogy amikor a kisebbik lányuk megszületett, épp Amerikában éltek, és ahogyan azt a nagyobbik gyermeküknél tették, környezettudatos szülőként nem vásároltak eldobható pelenkákat, csakis moshatóakat használtak. Amikor viszont új lakóként kiteregették azokat tisztán az erkélyre, hamarosan kaptak egy telefont, miszerint a szomszédaik panasszal éltek a városrendészet felé, akik figyelmeztették az új európai ökoszomszédokat, hogy ha nem távolítják el a mások szemeit zavaró rongyaikat az erkélyről, kénytelenek lesznek megbírságolni őket.

A kerítésmentes házaknak viszont többek véleménye szerint az lehet a magyarázata, hogy az amerikai családok zömének van fegyvere, így senki nem próbál a másik magánterületére tévedni.

És akik odaát laknak: a szomszédok

Jó és rossz szomszédok bárhol felbukkanhatnak, sosem tudhatjátok, hol, ki vár rátok. A jók olyanok, akiktől bármikor kérhetsz néhány tojást vasárnap, olyanok, akiknek a gyerekeikkel együtt bandáznak a tieitek, ahol a férjek együtt söröznek, a nők pedig mindent tudnak egymásról. A jó szomszédok olyanok, mint a jó barátok, ha nem is annyira élnek egy családként, mint a Jóbarátokban, ahol átjáróházként gyalogolnak át a szereplők egymás lakásaiba és életébe.

A rossz szomszédot is mindenki ismeri. Azt, aki szintén mindig mindent tud rólatok, de csak azért, mert állandóan leskelődik és bosszankodik. Vagy épp semmit nem tud, mert nem is érdekli, hogy egy közösségben él, így bátran hangoskodik, olyankor is, amikor a gyerekek már aludnának, folyamatosan fúr és dübög hétvégén is, odaparkol a helyedre, ha pedig összetalálkoztok nagyon ügyesen mindig megvárja, hogy te köszönj előbb.

Rossz szomszédság: török átok

Hogy mi a megoldás a rossz szomszédok kezelésére? Olvassátok el Arany János: A fülemüle című versét! Zseniális. Vagy nézzétek meg Walter Matthauval és Jack Lemmonnal A szomszéd nője mindig zöldebb című klasszikust, vagy Jack Nicholsonnal a Lesz ez még így se!-t.

Arra azért figyeljetek, hogy ne mozizzatok túl hangosan, mert átjön a szomszéd!